A GYSEV 247 508 Hegyfalu és Pósfa között

A 16-os vasútvonalat sokáig nem is ismertem, csak annyit tudtam a térképről, hogy ez az a vonal, ahol Csorna után a dízeles IC-k mennek Szombathelyre. Mivel a vasútbarát, ha vonatozik, spórol, arrafelé mindig a 20-as vonalon mentem, hiszen rövidebb, a gyorsvonat olcsóbb, ráadásul a hegyi terep szebb és vasútilag is izgalmasabb tudott lenni. Ha pedig pénze van a vasútbarátnak, akkor autóval jár fotózni. Így viszonylag későn utaztam először errefelé, de sajnos így sem hagyott mély nyomot az utazás. Légkondis, jó hangszigetelésű vonaton utazva nem hallani az ívekben a nyikorgást, a kitérőkön a csattogást, fékezéskor a léghenger mozgását, így egy kicsit eltávolodik az utas a vasúttól. Száz kilométeres sebességet lehetővé tevő hézag nélküli pálya van, még a Jenbacher is csöndesen siklik, a feltételes megállási rend miatt pedig ki is hagy megállókat, így nagyon megerőltetve sem tudnám fölidézni, hogyan is jönnek itt a szolgálati helyek egymás után. Fotózni viszont jó volt a vonalon a dízeles időkben is, és most, villanymozdonnyal sem hagy cserben - csak fotóhely van kevés. Csornától délre Hegyfalu, Beled, Répcelak a fölhozatal, meg a csornai bejárat, ha olyan az idő vagy a napállás. Északra a szélkerekek adnának szép hátteret, de arra még nem jártam. Idén nyáron légkondis vonatokkal fogom beutazni Svájc néhány csinosabb vasútvonalát, mint a Brünigbahn vagy a Lötschbergbahn, nagyon kíváncsi leszek! Igaz, előbbi helyen a panorámakocsik azért segítenek majd tartani a kapcsolatot a tájjal.