A GYSEV 247 504 Csánig és Répcelak között a Répce hídján

A legfőbb témák a tehervonatok és IC-k voltak, de közben nyílván kimerészkedtem az árnyékból lefotózni a mezei személyeket is. Nem is baj, hiszen a GYSEV Jenbacher sínbuszainak második szériája úgytűnik nagyon kevés időt tölt repce festésben, az első szériások pedig hamarosan még nosztalgiajárművekként is végezhetik. Egyeseket már gyötörnek a lázálmok, hogy a Bakonyvasútra megszereztessék a MÁV-val ezeket a kiváló vételeket, csak éppen azt felejtik el, hogy ahogy a kis Schlierenek, úgy ezek is csak átmeneti megoldásnak kellettek a GYSEV-nél, és ezeket jobb nem továbbörökíteni. Persze, dizájnját tekintve modernebbnek tűnik a Bézénél, de az 1987-1992 közötti gyártás óta semmi sem változott bennük. Ugyanaz a motor, hajtómű, számítógép, pottyantós budi, ugyanaz a túl magas fogyasztás (különösen egy férőhelyre számítva), ha nagyon kell, a foteleket át lehet szerelni a Bézékbe belőlük.