A RŽD DT1 009 Luga állomáson

Novgorodban végleg elváltam a hazainduló csoporttól és megkerestem a Lugába induló buszt. Nem teljesen bíztam benne, hogy létezik, de pont akkor indult, amikor a net írta, hogy indulnia kell, és még túlságosan meleg sem volt rajta. A három órás úton Lugába még aludtam is egy kicsit, mondjuk ebben sokat segített a táj, ami végtelen, lapos, és mindössze egyetlen növény élt rajta: a rendkívül mérgező kaukázusi medvetalp . Kicsit aggódtam, hogy hogy lesz így fotózás, bár úgy emlékeztem a műholdképekről, hogy erdős részre megyek, és talán a fenyves és a vasút határán tiszta lesz az aljnövényzet.
Luga városból szinte semmit nem láttam, csak kiszálltam a buszból a vasútállomáson és fogtam egy taxit, ami elvitt a Dácsába, ahol szobát béreltem.