Az ÖBB 1116 257-3 Strengen és Pians között

Minden hegyivasút-építő álma egy olyan völgy, amelyik egyenletesen emelkedik a hágóig. Nos, itt Strengen környékén laza, porózus a kőzet, amit a víz könnyen elmosott, így egy mély kanyon alakult ki, ami viszont a következő állomás, Flirsch előtt igen hirtelen véget ér, mivel keményebb kőzetek következnek. A vasútnak viszont el kell érnie a küszöb szintjét, ezért már jóval hamarabb emelkednie kell, ezért van szükség többek között a Trisannabrückére is. A másik probléma, amit ez a laza kőzet okoz, a völgyfal folyamatos omlása. A fotó egy alagútkapuról készült, de korábban a vasút támviaduktokon, nyitottan haladt, csak a pálya leomlásakor építettek egy jóval a hegy belsejében vezető alagutat. A sok alagút miatt gőzössel itt nem volt élmény közlekedni, így viszonylag gyorsan nekifogtak a vonal villamosításának. A próba a Mittenwaldbahn volt 1913-ban, ezt néhány Közép-Ausztriai vonal követte, de 1923. és 1925. között elkészült az Arlbergbahn villamosítása is. Jellegzetes mozdonyok voltak a 1670-esek , a 1189-esek , majd később az 1020-as Krokodilok . A vonalon számos nyomvonalkorrekciót végeztek, hogy egy kicsit növeljék a pályasebességet és a megbízhatóságot, de így is a Westbahn legkritikusabb szakasza. Itt bázisalagút építésére nincs mód, olyan hosszan elnyújtottak a rámpák és olyan csekély a forgalom mondjuk a Gotthard-vasúthoz képest, hiszen igaziból csak osztrák belföldi teherszállítási és osztrák-svájci relációban van jelentősége, tranzitban sokkal kényelmesebb folyosók állnak rendelkezésre tőle északra és délre is. Épült Landeck előtt egy kétvágányú alagút, így Zams megállóhely megszűnt. Schnann és St. Anton között új nyomvonalon, jelentős részben zajvédő alagútban új, kétvágányú pálya épült. Eközben a síparadicsom hangulatos, régi állomása helyett megépült az univerzum legrondább vasútállomása (egyértelmű pontozással veri egész Romániát), amit én lefotózni sem voltam hajlandó. Gyakorlatilag egy háztömb magas, betonszürke zajvédő falról van szó, aminek az alján nyílik egy apró aluljáró-bejárat. Az egész nem szól másról, mint hogy megmutassa, hogy a vasút és az építész mindenki fölött álló, hatalmas, elnyomó erő, ami egy egész város látképét megbánás nélkül szétrombolhatja, diktálhatja az ízlést ahelyett, hogy az ízlésességet követné és eközben megsemmisíthet jó dolgokat. Eközben persze elvárják, hogy még tapsoljanak is érte és méltassák a teljesítményt. Én kijelölnék mindenhol kortársépítésze-mentes övezeteket, amelyeket mindig annyira meg kell nagyobbítani, hogy az ingatlanok átlagárai a kortársat megengedő negyedekénél ne legyen nagyobb, aztán mindenki hadd dönthesse el, hogy enged-e az ízlésterrornak! Itt ugyanis egyértelműen arról van szó, hogy akinek van pénze, az ráerőltetheti másokra az ízlését, hiszen egy utcára néző épületet nem csak a tulajdonosa használ. Márpedig egy szép, régi épület lebontása és kortársra cserélése egy világörökségi területen, mondjuk Budapest belvárosában, szerintem főben járó bűn. Mások szerint fejlődés.