Az ÖBB 2143 056-6 Petersbaumgarten és Edlitz-Grimmenstein között

Az Aspangbahn

És a Wechselbahn és a Thermenbahn és a...

Most, ahogy kutakodtam az Aspangbahn története iránt, derült ki számomra, hogy Magyarországhoz igencsak közel van egy olyan hajózható csatorna, amelyik korábban csak Nagy-Britanniában látott megoldásokat, jelesül akvaduktuszokat vonultat föl. Ez a csatorna Ausztria egyetlen valamirevaló hajózó csatornája, a Bécs-Bécsújhely csatorna (Wiener Neustädter Kanal). Az ilyen csatornáknál persze a zsilipelés egy gyakori megoldás, zsilipek vannak például a Ferencz József-csatornán is (ez a Dunát és a Tiszát köti össze a Vajdaságban), itt azonban olyan hidakról van szó, amelyeken a csatorna maga kel át egy alacsonyabban fekvő vízfolyás fölött. A csatornán három ilyen is van, egy Bécsújhely belterületén, egy Sollenaunál, egy pedig Badenben, amely amúgy is el van látva akvaduktuszokkal, hiszen egy kiváló állapotban megmaradt és igen magas római vízvezeték is keresztezi a Schwechat-folyót. Jó, ez az én privát lelkesedésem, de mi köze ennek az Aspangbahnhoz?

Nos, a csatorna 1803-ban készült el, és eredetileg Triesztig tervezték meghosszabbítani (Ausztria-Magyarország laza kétszáz évvel kullogott a világ mögött), de erre már nem került sor. Olyannyira nem, hogy a csatornát üzemeltető társaság 1869-ben előmunkálati engedélyt kapott egy 1000 mm nyomtávolságú vasűt építésére nagyjából a csatorna mentén, egészen Wöllersdorfig meghosszabbítva a minisztérium kérésére. Erre 1872-ben koncessziót is nyertek. A Habsburgok Balkán iránti érdeklődése következtében a tervek gyorsan változtak, a Szaloniki és (Kosovská) Mitrovica közötti vonal megnyitása után tervezni kezdték egy Bécs - Radkersburg - Zágráb - Mitrovica vonal építését, amelyik kikerülte volna a szerbeket és a magyarokat (nagy volt a bizalom a Kiegyezés után osztrák hadügyi részről, na). A finanszírozáshoz egy belga tulajdonú társaságot gründöltek, de gyorsan kiderült, ennyi lóvé nincs, így a vonal visszarövidült Aspang Markt-ig. Néhány szelvénykő azért a Wien-Saloniki-Bahn jelölését viseli a vonal mentén.

1881-re nyílt meg az új vasútvonal, amely 4 km hosszan péage-forgalomban a Südbahnt használta Bécsújhely térségében. Bécsben új állomás létesült, az eredeti, nemzetközi tervenek megfelelően hatalmas étteremmel, a csatorna korábbi kikötőmedencéjének a helyén. A vonalat Bécsből a csatorna nyomvonalán vezették ki, még a Liesingbach fölött akvaduktuszt is fölhasználták (ezt a műtárgyat 1980-ban váltották ki). A vasútvonal Bécsújhelyig síkvidéki jellegű, onnan Aspangig lágy völgyekben halad dombvidéki jelleggel. Teherforgalma csekély, a személyvonatok napi egy-két herkuleses ingát leszámítva csak Aspang és Bécsújhely között közlekednek. Néhány Desiro egészen Hartbergig vagy Fehringig közlekedik (négyórás ütemben nagyjából), munkanapokon pedig Friedberg és Bécs között vannak ingavonatok.