A Matterhorn-Gotthardbahn HGe 4/4^II 105 Oberalppasshöhe-Calmot és Nätschen között

A poggyászmotorkocsik

A téli sportok térhódításával a FO-nak új járművekre volt szüksége. 1972-ben erős poggyászmotorkocsikat vásároltak, amelyeket a hozzájuk tartozó mellék- és vezérlőkocsival, zárt szerelvényként (ZF automata kupplunggal a szerelvényen belül, a hagyományos RhB középütkőzővel a motor- és a vezérlőkocsi külső végein) közlekedtettek. A betétkocsik hagyományos, több kisvasúton megtalálható Einheitswagenek voltak. Az ingavonatokat az SLM Winterthur, a BBC Baden és a SIG Neuhausen gyártotta, és a motorkocsikat a Deh 4/4 51-55 pályaszámcsoportba sorolták. A motorkocsik tömege 48,3 t, teljesítménye 1032 kW, legnagyobb sebessége 60 km/h adhéziós és 30 km/h fogasüzemben. Az ingavonatok a Schöllenen-szurdokban is közlekedhetnek, de ott mindig a motorkocsinak kell a lejtő alja felé (tehát Göschenen felé) néznie. A kisebb emelkedésű hágóvasutakon egy, a völgyi szakaszokon és a Furka-bázisalagútban akár kettő erősítőkocsit is vontathattak. Az FO ingavonataival közel megegyező kivitelű járművekből a Brig-Visp-Zermattbahn is vásárolt. Itt látható egy kép, amely összehasonlítja a BVZ (felül) és az FO (alul) motorkocsikat.

A Furka-bázisalagút megnyitásakor megnövekedett forgalom miatt 1981-ben újabb ingavonatokat vásároltak, amelyek poggyászmotorkocsija áttervezett kasztnival, de azonos elektromos berendezésekkel készült és a Deh 4/4^II 91-94 sorozatba került. 1984-ben ezt újabb két motorvonattal egészítették ki, mivel alkalmanként, az alagútban közlekedő autósvonatok mozdonyainak kiesése esetén a Deh 4/4^II-eseknek kellett beugrania autósvonatozni. Ilyenkor, mivel az autósvonat vezérlőkocsijából nem lehet irányítani őket, a vonat mindkét végére állnia kellett egy-egy motorkocsinak. Ma már az autósvonatok tartalékai a nagyteljesítményű HGe 4/4^II sorozatú mozdonyok, mint például amelyik a képen a Glacier-Expresszt húzza az Oberalp-hágón.