A Stern&Hafferl ET22 236 (ET22 136 vezérlője) Feldham és Vorchdorf Schule között

Nem jó egyben elvezetni Magyarországról Svájcig, különösen, ahogy az első autós túrán csináltuk télen, hogy Olaszországig mentünk. Ezért beiktattunk az odaútba is pár érdekesebb fotótémát. Az első ilyen egy, a tájat leszámítva Svájcba illő bonyolultságú mellékvonal-hálózat Gmunden és Lambach térségében.

A Vorchdorferbahn

Mint az Atlasz Nyugat szekciójában Gmunden környékére lapozva látszik, nagyon komoly vasúthálózat épült ki a Traunsee partján fekvő kisvároshoz. Az európai kontinens második közforgalmú vasútvonala, az 1827 és 1836 között megnyitott Budweis-Linz-Gmunden lóvasút vonala is erre vezetett, helyén ma a Summerauerbahn és a Trauntalbahn egyes szakaszai vezetnek. A Westbahn kiépülése után koncesszióját elvesztő lóvasút nyomán elkezdenek kiépülni a hagyományos gőzvasutak. 1877-ben nyílt meg a Kronprinz-Rudolfbahn koncessziójában a Salzkammergutbahn Stainach-Irdning - Bad Ischl - Gmunden - Attnang-Puchheim - Schärding vonala, amely ma villamosított mellékvonalként működik (l. pár képpel lentebb!) 1856-ban álltak át Lambach és Gmunden között a gőzvontatásra, kezdetben még az eredeti, fa hosszaljas pályán, 1106 mm nyomtávolságon, csak 1903-ban lett a Trauntalbahn normál nyomközűvé átépítve.

1903-ban nyitott meg a harmadik Gmundenbe vezető vasútvonal első, normál nyomtávolságú szakasza Lambach és Vorchdorf-Eggenberg között. A vonal a Trauntalbahn Stadl-Paura (a hajdani lóvasútnál Lambach) állomásnál ágazott ki. A vonalra a koncessziót a Stern&Hafferl részvénytársaság nyerte, a vonalat azonban üzemeltetésre átadta a Császári és Királyi Engedélyezett Osztrák Államvasutaknak, ám azt 1931-ben visszavette és bevezette az egyenáramú, 750 V felsővezetékfeszültségű villamos vontatást. Ezután szerény, de nyereséges mellékvonali üzemet tudtak fenntartani. Az eredeti járművek helyett ma többnyire a Westwaggon gyártmányú, a Köln-Frechen-Benzelrather Eisenbahn-ról beszerzett (gyakorlatilag városi villamosként használt) kocsik közlekednek, de előfordul a szintén Westwaggon gyártmányú egyrészes jármű is.

Aki az A1-es autópályán járt már, az keresztezte már a vasút pályáját Feldhamnál, de aligha vette észre. Az A1-es itt szinte alföldi tájon vezet, csak a távolban látszanak az Alpok csúcsai, ami felé a sínek vezetnek. Az 50 km/h legnagyobb sebességű mellékvonal hangulata azonban utánozhatatlan, hiszen fa oszlopok, billegő motorvonatok nem gyakoriak az osztrák villamosított vonalak között.