1 a 25896 vonatfotóból

Vagyis Üdv!, rétorománul. Akit az RhB sínjei által behálózott fantasztikus környékre vonzanak a vágyai, az gyakran hallja ezt a szót. Újabban, mivel Allegrának nevezték el a legújabb motorvonatukat, a vasútbarát különösen gyakran találkozik vele.

Az RhB (svájci németül Rhätische Bahn, olaszul Ferrovia Retica, romansh nyelven, vagyis rétorománul: Viafier Retica) a világ talán leghíresebb kisvasútja. Olyan vasútbarát, akinek a képekről sem ugrik be, hogy hallott már erről a svájci kisvasútról, talán nem is létezik.

Az S-Bahn és a Surselvalinie

Az RhB nem olyan kisvasút, mint egy pár kilométeres erdészeti pálya, göcsörtös sínekkel, salakágyazattal, és nem a C50 a csúcsvontatójárművük sem. Nem is olyan, mint Csömödér vagy a Nyíregyházi Kisvasút, hiába ott is a komoly hálózat, a teherszállítás, a hivatásforgalom; az RhB egyszerűen gyökeresen eltér mindentől, amit itt ismerünk. A nyugatra járó magyar vasútbarátnak talán a Mariazellerbahn a legközelebbi, ami hasonlít rá, de egy megmaradt vonalával még úgy sem az igazi analógia, hogy az is villamosított, és ott is előfordul, hogy 80 km/h-val robognak.

Graubünden vagy Grison kanton normál nyomközű vasútja csak a tartományi főváros Churig vezet. A legnagyobb, de egyben leggyérebben lakott tartomány távolabbi pontjait az RhB vonatai kötik össze a külvilággal. A piros szerelvények nélkül Graubündennek esélye sem lett volna az iparosodásra, egy erős gazdaság fölépítésére, és a híres gyógy- és sportüdülő területek, Sankt Moritz, Davos, Arosa, nem válhattak volna a világszerte híres luxusvárosokká.

A vasút itt egy rendkívül komoly üzem: 1000 mm nyomközzel, alacsony, de csaknem nagyvasúti szélességű űrszelvénnyel, nagyvasúthoz képest szűk, de kisvasúti mércével mérve igen széles ívekkel épült. Normál nyomközű vasútról ezeken a hágókon reálisan gondolkodva szó sem lehetett, ez az Albula és Bernina vonalakat bemutató albumban látszani fog, ennek ellenére ahol lehetett, igyekeztek fővonali üzemet lehetővé tevő módon építkezni. Nem spóroltak a műtárgyakkal, vonalkifejtésekkel, csak hogy végig adhéziós üzemmel működhessen a hálózat.

Az Albulabahn és a Vereina

A kőszáli kecskék földjén

Az RhB több vonala hamisítatlan hegyi vasút, alagutakkal, viaduktokkal, magasan a völgy fölött vezetett pályával. Svájc határai sok helyütt nem természetes határok, nem a hegygerincek és folyók erősítik meg a határvonalakat, sokkal inkább a hagyomány, és Svájc önálló katonai ütőereje, aminek lépten-nyomon fölbukkannak bizonyítékai. Óvóhelyek a parasztházak pincéjében, őrjáratozó vadászrepülők, az utak forgalmát jelentősen megdobó katonai konvojok, és persze katonai iparvágányok is vannak a vasút mellett. Az RhB átkel a természetes határokon, hogy a tartomány szélén fekvő területeket is elérje. Nélküle az Inn völgye télen alig lenne megközelíthető, hiszen az Inn Landeck, Innsbruck felé folyik, Graubünden jórésze pedig a Rajna vízgyűjtőterülete. Az Albula-vonal tehát a Fekete-tengerbe és az Északi-tengerbe ömlő vizek határát is átlépi, a St. Moritzból induló, a többi vonalnál lassúbb, kanyargósabb Berninabahn pedig az Alpok déli lábáig, az Olaszországban található Tiranóig vezet, ahol csatlakozik az FS normálnyomközű vonalához. Természetesen ezt kihasználandó a mai napig jelentős teherforgalom bonyolódik a Bernina-hágón, amelyen Európa legmagasabb adhéziós vasútvonala kel át.

Az egyik kedvenc osztrák vasútvonalam a modernséget és régi emlékeket is őrző Tauernbahn, amely a Höhe Tauernen kel át. Csúcsán, Mallnitz-Obervellachnál ásít a hágóalagút, körülötte gleccserborította, kétezer méter fölé magasodó hegycsúcsok. Aki a Bernina-hágón jár, ugyanennyivel látja maga fölött a hegyeket, de azok a négyezret ostromolják, maga a hágó pedig 2328 méteren kulminál. Ezen a hágón a vasút hágóalagút nélkül kel át, ténylegesen meghódítva ezt a magasságot.

A Berninabahn és a Davos-Filisur vonal

Az RhB hálózatának két sarokköve a Rajna/Inn vízgyűjtői közötti két alagút: az Albula-hágó alatti egyvágányú, és a részben kétvágányú Vereina bázisalagút. Utóbbin egész évben, előbbin télen közlekednek autószállító vonatok, az Albula-vonalon ráadásul már a völgy elején, Thusisban megtörténik a berakodás. A Vereina-alagúton fél óránként indul járat Sagliains és Selfranga között.

Úti beszámolónk természetesen nem feledkezhet meg az RhB vonalát járó két, híres gyorsvonatról, amelyek közül az egyik a világ leglassúbb gyorsvonata büszke címet viseli, és ezt még a MÁV-nak sincs esélye elhódítani: ez a Glacier-express. Több járata is van, a leghosszabb útvonala Sankt Moritzból az Albulabahnon át Chur, az Oberalppass, Andermatt és a Furka-bázisalagút érintésével vezet Zermattba. Az RhB vonalát Disentis/Mustér állomásig használja, innen a Matterhorn-Gotthardbahn fogaskerekű villanymozdonya veszi át a vontatást. Az MGB a Brig-Visp-Zermatt Bahn és a Furka-Oberalp vasút egyesülésével jött létre, részben fogaskerekű üzemű pályájukkal az RhB-hoz csatlakozva Európa legnagyobb keskennyomközű vasúthálózatát alkotják. Az MGB is csatlakozik az SBB normálnyomközű pályájához, Brig és Visp között párhuzamosan haladnak, és persze Brigben keresztezi a Bern-Lötschberg-Simplon vasútvonalat is.

Az Engadinerlinie és a Matterhorn-Gotthardbahn

A másik híres vonat a Chur, illetve Davos és Tirano között közlekedő Bernina-express, amely piros panorámakocsijaival a Glacier-express kistestvére, szó szerint is. A Berninabahn szűk fordulói miatt ugyanis ezek a kocsik a Gleccser-expressz kocsijainál rövidebbek. Az utazás azonban mindkét vonattal feledhetetlen élmény.