Az ÖBB 1099.004 halad a kora délutáni Dirndltalerrel a Steinklamm melletti Pielach-hídon

Rabenstein után egészen összeszűkül a völgy, a vasútnak át kell térnie a Pielach jobb partjára, ahol rögtön a főutat is keresztezi. Steinklamm megálló rögtön egy kis sziklafal tövében van, majd nem sokkal később megérkezünk a zöldfűszereiről híres Steinschal-Tradigist volt állomásra, ahol ma már csak egy peronos vágány van a felvételi épület előtt, megelőzővágány nincs. A következő állomás pedig már Kirchberg an der Pielach, a Mariazellerbahn első szakaszának végállomása. Neve sokat sejtető: tényleg van egy templom egy kis hegyecske tetején, de ezen kívül is központi hely, van itt strand, jó Gasthofok, modern belváros, sőt, a Mariazellerbahn hegyi szakaszát bemutató H0e terepasztal is látogatható minden vasárnap dél körül. A vasút későbbi története során többször fölmerült a megszűntetés, illetve azzal együtt vagy anélkül a Kirchbergig tartó szakasz normál nyomközűvé átépítése. A forgalom elindulása után rögtön látszott, hogy a mariazelli hosszabbítás üzletileg sikeres lesz, ezért már akkor elkezdték a villamosítást is tervezni, később azonban a vasútnak az ÖBB égisze alatt több válságot is meg kellett érnie, és véleményem szerint a hurráoptimizmus ellenére most is válságban van. Hivatásforgalma nagyon alacsony, a kis népsűrűség miatt a mobilis, keresőkorú lakosság személygépjárművel közlekedik, így főleg iskolások, fiatalok veszik a vonatokat igénybe. A zarándokok ma már turistabusszal érkeznek, és ez nem is valószínű, hogy változni fog. Kirándulókkal erősítenie kell a vasútnak és a régiónak is, ennek látszanak is jelei, de például Svájchoz képest még mindig nagyon alacsony szintű a túrázóknak kínált élmény, sok, nyugatiak által keresett extra hiányzik, a sífutópályáktól a kézműves vásárokon át a vasárnap is nyitva tartó boltokig. Évek óta idén jár először hajnali vonat a Pielach völgyéből Mariazellbe, eddig a bécsi vagy St. Pölteni ébredéshez volt igazítva a menetrend. A száz éves villanymozdonyok és a természetet közel engedő, lehúzható ablakos kocsik biztos sok vasútbarátot elriasztanak majd, és tapasztalataim szerint az utasok között nagyon sok volt a vasútbarát, még ha hardcore vonatfotósok csak mi voltunk is, egyes vonatokon csupa olyan ember utazott, aki időről időre lekattintotta a szembe jövő vonatokat, az állomásokat, a vasútról szóló prospektusokat olvasgatott, vagy csak szimplán azért ezekbe a hegyekbe szervezte a családi nyaralást, hogy közben egy jót vonatozhasson. Nekik a szabvány Stadler motorvonat már nem biztos, hogy vonzó lesz, a többi utasnak pedig a kevés hely lesz probléma. Persze ez a vonat is három kocsis volt, ahogy a Himmelstreppe is az, de összességében abba kevesebben férnek el, hiszen rövidebb járművekből áll, sok vonat pedig így is szűkös volt, gyakran került sor erősítésre, nagy kerékpárszállító szinte minden nap kellett a nyáron több vonatban is, és még a peremidős Dirndltaler is szerepel még hat kocsisként majd az albumban. Más vonatokra, amik eddig a kisvasúti mércével nagy (két Tóbi méretű) 5090-es motorkocsival jártak, nagyon sok lesz a Himmelstreppék kapacitása, ami nem lesz gazdaságos. Kapacitást növelni csak két motorkocsi csatolásával, illetve az Ötscher Bär esetében a négy panorámakocsival lehet majd - az Ötscher Bärnél ez azonban akár kevés is lehet.