Az ÖBB 1099.004-2 Kirchberg an der Pielach állomáson

A továbbépítés története

1899-ben kezdték el a tervezését a Kirchbergből továbbvezető pályaszakasznak, a végleges megállapodás róla csak 1901. május 14-én született meg, addig tartott a finanszírozás bebiztosítása. A pályabejárást 1903. augusztus 28-29-én végezték, 1904 áprilisában tudtak hozzákezdeni az építési munkálatoknak Fogowitz mérnök vezetésével. 1903 és 1906 között többször újra kellett tervezni a vonal egyes szakaszait a nehéz terepen az építés közben kiderült problémák kezelésére.

A völgyben vezető szakasz, a Talstrecke még 17,266 km-en keresztül vezet Laubenbachmühle állomásig. A szakaszon több szolgálati hely létesült (Loich, Weißenburg, Schwarzenbach an der Pielach, Frankenfels és Laubenbachmühle), ezek közül egyen, Weißenburgban a megelőzővágányt 1958-ban fölszedték (a forrás szerint; a Wikipedia 1925-ös megszűnést jelez, előfordulhat, hogy a személyvonati menetrendekből akkor törölték, közelében csak néhány tanya áll a hegyoldalban, amelyek Loichból is kényelmesen megközelíthetőek voltak). Megépült továbbá Schwerbach és Boding megállóhely, egy iparvágány a Jahn-féle kőbányához, és jópár műtárgy: a 100 méter hosszú Weißenburgtunnel, a 62 m hosszú Schönautunnel, a 20 m hosszú, utolsó Pielach-híd, a 30 méteres Natterstunnel, amivel a vasút a Pielach völgyéből annak mellékfolyójának, a Nattersbachnak a völgyébe fordul, és Bodingnál az országút és a patak fölött egy vizimalomnál átívelő, 20 m hosszú Nattersbachbrücke. Az építés terv szerint haladt, 1905-ben már lehetséges volt mozdonnyal is följutni egy szakaszon, az év augusztus elsején megtartották a hídpróbákat, augusztus 3-án pedig a műtanrendőri bejárást is. Az üzemelési engedélyt már augusztus 5-én megkapta a Laubenbachmühléig elkészült Talstrecke. Itt négy átmenő- és több tárolóvágány épült, valamint egy kétállású, negyven méter hosszú mozdonyszín, szénszerelő és vízdaru is.

A földrajzni nehézségek ellenére a hegyi szakasz, a Bergstrecke is gyorsan épült, 1906. szeptemberére egészen Wienerbruck-Josefsbergig járható volt a pálya, a hónap végén már különvonatokon utaztak a hivatalos szervek szemlézni az építkezést. November 9-én tartották a hidak próbaterheléseit, az előzetes pályabejárást viszont a hóhelyzet miatt csak december 11-12-én tudták megtartani. A műtanrendőri bejárásig 1907. áprilisáig várni kellett, amit a Gusßwerkig tartó szakasz ideiglenes megnyitása, és annak július 5.-i műtanrendőri bejárása követett. Július 15-én a maradék 7,105 km-es szakaszon is elindulhatott a forgalom, ezzel a Mariazellerbahn fővonalának hossza 92 km lett.