Régi lámpa, 424-es és irányjelzési rendszer szerinti háromkaros kijárati jelző Szolnokon

Nem sebességet jelez, vonalismeret kellett hozzá: a kijárati vágányok be voltak számozva, és a sorszámnak megfelelő karral jelzett a jelző. A mozdonyvezetőnek tudnia kellett, hogy érint-e kitérő állású váltót, és e szerint kellett megválasztania a sebességet. Ha háromnál több lehetőség volt, akkor egy ponton túl második, úgynevezett vágányútjelzőt használtak. Bejárati jelzőnél az úgynevezett külön vágánycsoportra történő bejárást jelezte a harmadik kar, például ha Szolnokon a Teher pályaudvarra járt be egy vonat. A háromkarú jelzők viszonylag kései találmányok, de jelzéseiket a régi fényjelzők is ismerték (illetve Csillebérc állomás bejárati jelzői a mai napig ezt ismerik csak, de már négy fényű jelzőket állítottak, így át lesz a berendezés lelke is állítva a sebességjelzési rendszerre). Irányjelzésre egyébként valamivel egyszerűbb volt biztosítóberendezést tervezni.