A CFR Calatori 69 0003-4 Gerlistye és Stájerlakanina között, az aninai bányánál

Bedenek József barátom készített ikonikus képet az aninai bányánál, de a fölborult silót azóta eltűntették, csak a nem közvetlenül életveszélyes darabjai maradtak a bányának, így nekem egy kevésbé erős, de mégis, helytörténetileg fontos képet sikerült lőnöm Stájerlakaninán.

Pár szó a kedvességről

Nem gondoltam, hogy kell majd ilyenről írnom, de kell, mert a vasútfotós élete nagyban függ a helyi emberek hozzáállásától, akár vasutasok, akár civilek. Az előbbi érthető, de utóbbi is tud gondot okozni, mint például idén nyáron Szlovéniában, ahol a vasúttól egy méterre fekvő földutat, amire a Google Maps is útvonalat tervezett, valami helyi arc magáénak érezte, és az egész állomásközből elzavart minket. Azon a túrán ez gyakran előfordult, Olaszországban többször is, ezért a privat szó meggyökerezett a társaság szókincsében.

Itt, ez Aninán, nagyon más volt. A bányával mindannyian magánterületről, garázsok, pincék előtereiből fotóztunk. Több helyi is odajött, nézelődött, beszélgetett, de a fotózástól a leglelkesebb is csak úgy próbált eltántorítani, hogy szerinte szégyenletes, ultragáz, hogy a gyönyörű tájban ilyen romok vannak. Amikor megmutattam a korábbi képeket, akkor rögtön megenyhült, sőt, pálinkával kínált (kár, hogy vezettem). Itt gyakorlatilag az egész utca együtt örült nekünk és segített, az egyik tulaj például becsukta a garázskaput, hogy kicsit jobb szögünk legyen a képhez... Anina nagyszerű lakosait tényleg csak dicsérni tudjuk.