A RailCargoHungaria / ÖBB 1116 002 Szemeretelep megállóhelyen

Ilyen matricázású Taurust sem fotóztam még, meglett. Remek. Normál esetben elmesélném, milyen úton vezettem ide, bemutatnám a vasútvonalat építő vállalkozásokat, mesélnék a vonatból látható fantasztikus tájról (milyen jól illik a szürke betonfalhoz a 100E busz kékje, persze jó lenne, ha sűrítenének rajta, amikor sok a turista), de ugye. Vírus van. Így a Búcsúcsók albumcím nem csak a Stadler KISS motorvonataira utaló szóvicc, hanem arra is, hogy a fotó a digitális oktatás első napján készült, vagyis amikor kézzelfoghatóvá vált a járványveszély Magyarországon. Hívhatjátok koronavírus-pániknak is, sokan nyilván meg is fogjátok tenni. A képalá abszurdját növelendő mégis elmesélem, hogy érkeztem ide és készítettem el egyetlen fotómat a START új emeletes motorvonatáról.

Szóval aznap tanítási szünet volt a gimnáziumban, ahol tanítok, hogy fölkészülhessünk az új oktatási kihívásokra. Az épületbe csak úgy mehettünk be, hogyha más a tanárinkban épp nem tartózkodott, ezért reggel édesanyámat bevittem dolgozni, hogy reggel hét előtt kipakolhassam a fakkokból a cuccokat (csak az osztályozóíveket hagytam ott) és lementhessem a rendszerből az összes szükséges fájlt, beleértve a végzősök még javításra váró érettségi dolgozatait is, majd este újra eljöttem, hogy sztornózzak néhány rossz helyre kitöltött számlát és újakat adjak le, egyszersmind hazavigyem édesanyámat munkából. Erre viszont várnom kellett egy kicsit, ami időt igyekeztem hasznosan eltölteni. Hát ezek a 100a vonali képek lettek belőle. A KISS előtt telefonált édesanyám, hogy kész van, úgyhogy a piros sorompóra tekintettel még azt lefotóztam, majd érte mentem (megnyugtatok minden aggódót: ez 100 m gurulást jelentett, nem várattam fölöslegesen).

Búcsú. Kijárási korlátozás. A rekordrövid album (12 kép, a Füleki szamárfül is 14 képes volt) utolsó képe a KISS, ami a mérnökök hazautazása miatt sokáig az utolsó lesz. Én pedig fölkészültem ezzel a mindenkitől távol készült képpel a vonatfotózástól való hosszú távolmaradásra is. Az iskolák bezárásának a célja, hogy minél kevesebb kontaktus legyen a családok között, hiszen a sulik, főleg a középsulik, igazán alkalmasak a különböző populációk összekotyvasztására. A diákok számára óriási teher elszakítva lenni a barátaiktól, a már eltervezett programoktól, amik 16 évesen a világ legfontosabb dolgai. És joggal. A szívem szakad meg értük, mi mindent veszítenek emiatt. Két hét dublini nyelvtanfolyamot, az első fesztiválokat, és közös Big Mac-ezéseket. De mindennek megvan az értelme, mert így életeket lehet megmenteni, felelősen, szabályozottan lehet a járványhelyzetet kezelni, ami jót fog tenni a gazdaságnak is. Minél kisebb problémákkal tudjuk le a járványt, annál nagyobb lesz a piacok bizalma az országban és annál gyorsabban tér vissza a pénz a körforgásba, a vásrlói vagy felhasználói kereslet a piacra. Nagy aggodalommal figyelem az Egyesült Államokbeli eseményeket, mivel az erőszakos újranyitás valójában nem hozza a gazdaság fellendülését: a bizalmatlan tőke és vásárló nem tér be a boltba olyan dolgokat finanszírozni, ami nem feltétlenül szükséges, így ahol túl korán indulnak újra, csalódni fognak; ahol viszont már letört járvánnyal, áldozatokat felelősen hozva, de jókor újranyitva kezdenek a gazdaság indításába, ott az optimizmus komoly pénzforgalomban lesz mérhető.

Mást ne mondjak, mi is oda megyünk majd először külföldre vonatot fotózni, ami az egyik legkedvesebb elfoglaltságunk, ahol a legjobban kezelik és kezelték a járványt.