A Slovenske železnice 813 020 Trbonje megállóhelyen

Dravograd környékén nehezen jutottunk át autóval, így hiába vmax ötvenes a pálya (a makulátlan ágyazat gyalázatos állapotú faaljakat rejt), csak sokára autóztunk ki olyan előnyt, hogy újra lefotózhassuk. Dravográd komoly vasúti csomópont volt régen, hiszen ott csatlakozott be a Lavanttalbahn a Drautalbahnba, és a Jauntalbahn összekötővonal komoly műtárgyépítéssel járó megépültéig irányváltással korridorvonatok közlekedtek erre, az ÖBB/BBÖ így tudta fönntartani az Obdachi-nyergen a közlekedést. 1959. és 1964. között épült meg a hosszú alagutakkal és Ausztria legmagasabb vasúti hídjával, a 96 méter magas Jauntalbrückével színesített vasút. A híd tehát viszonylag új, a felszerkezet kicserélésével, két vágányon fogja szolgálni a Koralmbahn nagysebességű vonatait is. Eközben kétségbeesetten próbálják följebbtornászni a majdani vasút bevételeit, így nem csak a Bleiburgba bevezető vonalakat, de a Lavanttalbahnt egészen Wolfsbergig villamosítani fogják, így nem csak a stájer, de a karintiai oldalon is lehet S-Bahn forgalom, illetve az obdachi irány tehervonatait is a Koralmra tervezik terelni. Így legalább talán újra lesz személyforgalom legalább a Lavanttalbahn egy részén, ha már ma csak a Jauntalbahnon és a Drautalbahnon van személyforgalom. A St. Paul és Dravograd közötti szakasz jóideig múzeumvasútként üzemelt, de 2016-ban fölszedték. Hasonló sorsra jutott korábban a Dravogradtól délre, Celjébe vezető vonal középső szakasza is Otiški vrh és Velenje között.