A 913 007-1 Privigyén

Amíg megvacsoráztam, Pat és Mat fordult egyet Topolcianyba. Közben pedig eljött a Nyitrabányán át Túrócdivékre kölekedő vonatom ideje is. Sajnos a 145-ös vonalon nagyon ritka a vonatközlekedés, pedig szép vonal. Ez már valódi hegyipálya, még a MÁV által épített, Nyitrabányáig (Handlová) tartó szakasza is: először a völgy északi oldalában emelkedik egyre magasabbra a vasút, bőven a falvak fölött elhaladva, majd egy tekintélyes viadukton átkel a völgy déli partjára, ahol az állomás és a szénrakodó is van. Eddig mindig olyan 1 óra körül indult onnan a dongós teher Privigye felé, a tolatós (két Bardotkával) pedig kora délelőtt szokott Felsőstubnya felé menni. Felsőstubnyáig további komoly emlkedők, kacskaringózás, több viadukt és egy hosszú alagút is van, mire kiérünk a Turóci-medencébe. Itt a 145-ös vonal a 171-es Zólyom-Körmöcbánya-Ruttka vonalba csatlakozik, méghozzá úgy, hogy egy nagy ívben átkel a 171-es kétvágányú pályája fölött, majd egy alagútban visszaereszkedik az állomás szintjére (igazi terepasztal-téma). A vonatok Zólyom felé tudnának továbbhaladni, de ilyen vonat nincs, helyette napi néhány járat irányt vált, és Stubnyafürdőn (Turcianske Teplice, Szlovákia) át Turócdivékig közlekedik (Diviaky, Szlovákia). Itt jött a meglepetés: le szerettem volna szállni Stubnyafürdőn, hogy ott szálljak át a Besztercebányáról a 170-es vonalon érkező személyvonatra, mivel a HAFAS kereső ezt javasolta. A szokás szerint nagyon rendes szlovák kalauzhölgy villámgyorsan lebeszélt erről: a vonat egy órát késik, Stubnyafürdőn viszont nincs váróterem. Ennek köszönhetően viszonylag kényelmesen várakozhattam a kis Divék enyhén fűtött várótermében, és még fotótéma is akadt. Közben pedig aggódtam, hogyan fogok eljutni a szállásomra.