Egy ismeretlen Zentralbahn ABReh 150 Ewil Maxon és Giswil között

Tegyünk egy képzeletbeli utazást a Brünigbahnon! Interlaken aranykorból származó szállodái között elsétálunk az Ost állomásra, és már föl is szállhatunk az egyik szigetperon mellett álló Luzern-Interlaken-Express szerelvényre. Jobb oldali ülést választunk, de végülis mindegy, mindkét irányban lesznek érdekességek az út során. Balra egy ICE 1 motorvonat áll, hamarosan indul Baselen és Frankfurton át Berlinbe. Jobbra még elbúcsúzhatunk a BOB kék-sárga vonatától, és már indulunk is. Közben a mellettünk lévő vágányra beérkezett egy S-Bahn Meiringenből, háromrészes FLIRT-re emlékeztető motorvonat, persze a Zentralbahnnál megszokott módon panorámaszakasszal. Balra fölnézve a panorámaablakon a Harderkulm csúcsa látható. A vonatunk jól gyorsul, hamarosan átvágtatunk az Aare fölötti hídon, majd a Brienzer See partján száguldunk tovább. Az első megállónk maga Brienz lesz, közvetlenül a tóparton, csak egy gyalogjárda húzódik köztünk és a víz között. A mólónál lehorgonyozva a BLS egyik tavi csavargőzöse áll. Balra az út túloldalán gőzösök pöfögnek, a keskenyebb nyomközű Brienz-Rothorn-Bahn állomásánál várakoznak az átszálló utasokra.

Brienz után gyorsan elhagyjuk a tópartot, ez végülis nem a Balaton, 74 km hosszon négy tó partját kell végigjárnunk, és közben egy hágónak is bele kell férnie. Az Aare völgyében haladunk, itt a folyó részben ismét csatornaként halad, csak egy katonai bázis iparvágánya töri meg az egyhangúságot. Rövidesen délre fordulunk, minden irányból hatalmas hegyek tornyosulnak fölénk, megérkeztünk Meiringenbe. Nyugatra tekintve hósipkák is látszódnak. Ha leszállnánk, az Aareschlucht mellett meglátogathatnánk a Reichenbachfall vízesést, ahol Sherlock Holmes és Moriarty professzor végső összecsapása zajlott - a városkában Sherlock-múzeum is van. Mi viszont irányváltás után utazunk tovább, rövid gyorsítás után a pálya hozzásimul a hegyoldalhoz, fékezünk, majd lassan ráhaladunk a fogasléces szakaszra. Az emelkedés egyáltalán nem hosszú, szinte észrevétlenül fölérünk a hágó tetején fekvő Brünig-Hasliberg állomásra. Az állomás távkezelt, a felvételi épületben régiségbolt üzemel, a perontető alatt is számtalan érdekes, rusztikus bútor és tárgy található kiállítva, kifüggesztve.

Ezután meredeken ereszkedni kezdünk, majd Chäppeli - vagy Käppeli - állomáson keresztezünk az ellenkező irányú InterRegióval. A fogasléces ereszkedés folytatódik, rövidesen az előbb látott tóparthoz érünk, majd megérkezünk Giswilbe, ahonnan ismét tópartokon, fogasléc nélkül folytatódik az utazás. Ott már ismét járnak S-Bahnok is, így panorámavonatunk csak ritkábban áll meg, gyorsan közeledünk a végállomáshoz.

Előtte azért akadnak még izgalmak - megállunk például Alpnachstadban , ahol a Pilátus csúcsára vezető vasúthoz, a világ legmeredekebb fogaskerekűjéhez, a Pilatusbahnhoz van csatlakozásunk. Erről még kicsit később lesz egy kevés szó. Itt már egészen közel járunk a végállomásunkhoz, Luzernhez, a Pilatus onnan elérhető gyorsabb, de kevésbé izgalmas kabinos felvonóval is, nem véletlenül hívják a Pilatust a luzerni házi hegynek. A vasút is a Vierwaldstättersee partján halad már, annak legelzártabb, a tó többi részétől csak egy keskeny szoroson át kapcsolatban lévő részének partján. Ezután jobbról rövidesen becsatlakozik a Luzern-Stans-Engelbergbahn pályája (azzal együtt alkotja a Brünigbahn a Zentralbahn hálózatot), majd alagutakban tűnik el a pálya. Luzern külvárosát már az új, kétvágányú alagútban érkezünk meg Luzern Allemand/Messe megállóba. Itt a régi, felszíni, útszéli pálya helyén ma bicikliút vezet. Rövidesen pedig begördül a szerelvény Luzern főpályaudvarára, az impozáns csarnok egyik jobboldali vágányára. A csarnok még eredeti, hőskori, maga az állomás viszont egy tűz miatt a nyolcvanas években teljesen újjáépült, így a régi és a modern idők érdekes keverékét láthatjuk itt. A fejpályaudvarról Svájc szinte bármely részére elutazhatunk, csak egy másik távolsági vonatra kell átszállnunk: Zürich, de akár a Gotthard-vasútvonal is várhat bennünket soron következő kalandként.