A Pilatusbahn logója és a kiinduló állomása Alpnachstadban

A Pilatusbahn

Az emelkedés már itt is igen jelentős, a tárolóvágányra egy tolópad vezet, ami egyben a sziklafal tetején található, csaknem vízszintes műhelyvágány bekötése is. A tárolóvágány alján is van egy tolópad, így az utasok kiszállása után rögtön is kiállhat a kocsi a forgalomból. Erre gyakran szükség is van, mivel a peron csak két kocsi hosszúságú, az egy menetvonalon közlekedő kocsik száma pedig ennél gyakran több. És hogy miért nem jó a hagyományos váltó? Azért, mert a 480 ezrelékben fölfelé vezető pályán hagyományos fogaslécet már nem lehetne biztonsággal alkalmazni, hiszen a fogaskerék fölmászhatna a léc fogaira és elengedhetné azt, ezért két oldalról mart fogaslécet és azt közrefogó, elengedni nem képes két fogaskereket használnak (ezt hívják feltalálójáról Locher-rendszernek és a PB az egyetlen ilyen vasútvonal). Emiatt viszont keresztezési darabbal rendelkező váltó nem jöhet számításba, így itt tolópadot, a kitérőállomás Aemsigenben tolóváltót (régen ilyenek voltak a budapesti fogason is), a 2073 m magasan fekvő Pilatus Kulm előtt pedig egy, a sínjárósíkkal párhuzamos tengely körül elforduló váltót használnak - ez gyakorlatilag olyan, mint egy pénzérme, egyik fele jobbra, a másik fele balra terel.

A vasút 400 építési nap után 1889 Június 4-én nyílt meg gőzmotorkocsikkal , már akkor is a Locher-rendszerrel. A vasút indulásakor 9 kocsi állt forgalomba, később további kettő érkezett. A motorkocsiknak keresztirányú kazánja és a keretbe épített víztartálya volt Triglavhoz és Szilvihez hasonlóan, a kerekeknek pedig a külső oldalán volt a nyomkarima. Egy pár fogaskerék hajtott, egy pár pedig fékezett volt, de lehetett lassítani úgy is, hogy a dugattyúkkal levegőt sűríttettek össze. A vízkészletet a középállomáson után kellett pótolni, egyetlen hegymenet 800 liter vízbe és 350 kg kőszénbe került. A 800 mm nyomközű vasútvonalat a gazdaságosabb üzemeltetés végett 1937-ben villamosították, méghozzá 1550 V egyenfeszültséggel.

Akkor érkezett az SLM gyártól a piros motorkocsik többsége, de a fönti képen látható, kétfényszórós 29-es és 30-as kocsik újabbak, 1954-ből és 1967-ből származnak. A hátsó, fehér színű jószág elég speciális, ő ugyanis egy Transformer, egy alakváltó motorkocsi, sorozatjele is kettő van: igény szerint lehet a Bhe 1/2 29 pályaszámú személyszállító motorkocsi, vagy az Ohe 1/2 31 pályaszámú teherszállító motorkocsi is. Ehhez az átalakuláshoz a járműszekrények egy-az-egyben cserélhetők, de az új, Xhm 1/2 32 pályaszámú teher-dízelmotorkocsi forgalombaállása óta legtöbbször személykocsiként üzemel.

Magának a Pilatus névnek az eredetére sokféle elképzelés van, ezek egyike szerint itt nyugszik a Bibliából ismert Pontius Pilátus - ám neki sok más nyughelyet is feltételeznek, így ez nem túl valószínű. A név azonban utalhat egy fekvő, kövér emberre, és a több csúcsból álló Pilatus-masszívum némileg hasonlít is egy ilyen figurára, de a pileatus latin szó azt jelenti, felhőbe burkolózó, ami szintén nem lenne idegen az elsősorban a kilátás miatt megmászott hegytől.