Az RŽD ЭП10-001 Moszkva Kievszkaján

Kiiv után kezdődött az őrület: pár órácskával később Konotopban ukrán határellenőrzés és gépcsere. Nem akartunk lefeküdni aludni, mert az oroszok úgyis mindjárt jönnek. Persze arra emlékezett a buta agyacskám, hogy Konotoptól egy kicsit odébb van a határ, de arra nem, hogy két órányira. És a határtól egy órányira van az orosz határellenőrzés. Vannak vonatok, amik közben megelőznek minket, és közelebb ellenőrzik őket: egyszerűen olyan nagy a forgalom a vonalon, hogy egy-egy határállomás már nem lenne elég. Visszafelé olyan vonat is volt, amit az első ukrán határon megelőztünk, majd Konotpoban visszavette a kört tőlünk (a nyavajás).

Az orosz szakaszon már szerencsére végig egy mozdony továbbított minket, egy kétáramrendszerű, NEVZ-Bombardier kooperációban készült sorozat első példánya. Összesen 12 készült belőle, annyi is csak azért, mert annyi villamos berendezést kötelező volt átvenniük a Bombitól. A sorozat túl drágának bizonyult, az 1998-as prototípus után végül 2005-2006 között legyártották a többi gépet, majd inkább új partner után néztek. Az új Alstom-Transmashholding mozdonyok már szekrénykialakításukban is követik az európai trendeket, bár a zord külseje alatt az EP10-nek is fejlett lélek lapul, például háromforgóvázas, Bo' Bo' Bo' tengelyelrendezésű futómű, ami a VL65-ös gyorsvonati mozdonyén alapszik.