Leiden

Közhely, hogy Hollandiában mindenki kerékpározik - bár persze nem is igaz, van, aki például fél a kétkerekezéstől. 30 kilométerről, városok közötti kerékpáros sztrádán iskolába kerékpározni egyáltalán nem kirívó eset itt. A kerékpáros sztráda néha csak dedikált nyomvonalon haladó, települések közötti, széles kerékpárutat jelent, de néha tényleg komoly, autópályákhoz illő infrastruktúrája van, például többszintű csomópontokkal (Eindhoven). A kerékpárút többnyire piros aszfalttal burkolt, így könnyű rajta gurulni, és könnyen megkülönböztethető is a többi útfelülettől. A sétálóutcákon és a járdákon is lehet kerékpározni, de itt nincsen kerékpárosfutár-mentalitás, és általában is a hollandok lassabban tekernek, mint Budapesten - igaz, nincs is olyan, aki kényszerből messzire járna kerékpárral dolgozni, és így sietnie kellene. Minden utcában lehet kerékpározni, így az útvonalválasztást az infrastruktúra nem befolyásolja, tényleg arra mehetek, amerre a legjobb mennem. A nagyobb forgalmú utak mellett külön, elválasztott kerékpársáv van, útirány szerint a szűk utcákban, vagy külön kerékpárútként, mint nálunk. Ez azonban mindig legalább három bringa széles, és van a közepén terelővonal az irányok szétválasztására. Leiden főutcáján a buszokkal osztozunk a téglaburkolaton, de a buszsofőr nem ideges, ha a szembejövő busz miatt nem tud megelőzni, persze az is igaz, hogy nem három csuklós hetesbuszt, csak egy tízpercenként járó, félig üres falujárót tudok föltartani.

Jó a leiden pályaudvar földalatti bringatárolója is, de a non plus ultra az bizonyosan az Amsterdam Centraal állomáson levő háromszintes biciklis parkolóház . Utrecht most erre fog rádobni még egy lapáttal. Vannak olyan kis utak, ahol nyílt kerékpársáv van: az út két szélén fut a két irány kerékpársávja, középen egy sávnyi hely a kocsiknak, a szembehaladók pedig a bringasávba betérve tudnak elhaladni egymás mellett. A manővert persze teljesen veszélytelenül és rutinosan hajtják végre.