Az ABe 8/12 3507 pályaszámú Allegra és a Tm 2/2 113 Pontresina/Puntraschigna állomáson

Természetesen, mint a legtöbb berninás személyvonat, mi is kapunk rakott rönkszállító kocsikat. Tekintettel az áprilisi alacsony forgalomra (pont a Húsvét előtti héten voltunk mondjuk), amikor csak néhány síelő veszi igénybe a vonatokat, ez a terhelésben nem okozott gondot. Azért a szemfüleseknek föltűnhetett, hogy a Berninabahnon a motorkocsik mindig párosával járnak, hiába nagyon erősek önmagukban is. Ezen a vonalon ugyanis kerékfeszítően éles kanyarok és akár 70 ezrelékes emelkedők nehezítik a közlekedést, ezért sokkal lassabb, de karakteresebb is, mint az RhB többi vonala. Speciális a kocsipark is, az Egységes Személykocsik (Einheitswagen) közül csak a kimondottan a Berninabahnra szánt rövidebb változatok közlekedhetnek. A legtöbb sorozatból van ilyen kocsi, ezen a képen például a vonat végén a poggyászkocsi előtt egy hosszú EW I-es, mögötte egy rövid EW I-es látható. Természetesen több rövid kocsi van, mint amennyi a Berninára kell, ezért fordulhatnak elő fővonali vonatokban is rövid kocsik (ezeket az alvázukon BB jellel is ellátják). Természetesen nem közlekedhetnek a Bernina-vasúton a nagy Glacier-Express panorámakocsik sem, a Bernina-Expresszeknek külön panorámakocsi-parkja van.

Nem szabad elfelejteni, hogy az Albula-hágó alatt, mikor átkel a kis piros vonat, akkor utána már nem ereszkedik sokkal lejjebb - St. Moritz 1775 méterrel van az Adria szintje fölött. A Berninabahn viszont innen kezd emelkedni! Mi az új iránti kíváncsiságtól hajtva a vonat elején levő Allegrába szálltunk, így menet közben nem tudtam fényképezni, bár melegebb időben kérésre kikulcsolja annak az ablakait is a kalauz. Egyszerűbb viszont a vonat végéhez mindig hozzákapcsolt valamelyik nyitható ablakos sima személykocsiba szállni, ha valaki fényképezni vagy filmezni szeretne. Kb. 10 perc tartózkodás után elindulunk Pontresinából, és végre tényleg kezdetét veszi az utazás a Berninabahnon! Befordulunk a fenyőfák közé, olyan, mintha valami erdei vasúton billegnénk, majd áthaladunk a Roseg-gleccserből lefolyó víz fölötti kőhídon . Befutunk a kicsi Surovas állomásra, majd a motorvonatunk egy kicsit nekilendülhet, hiszen elérjük a Bernináról és a Morteratsch-gleccserből lefolyó víz széles, kavicsos aljú völgyét, ahol a pálya csaknem egyenes és 13 ezrelékes emelkedésével gyakorlatilag laposnak számít itteni viszonyok között. Elérjük az 50 km/h-s sebességet, átszáguldunk Alp Nuova forgalmi kitérőn, majd megérkezünk a glaccser tövében fekvő Morteratsch állomásra. Peronos vágány csak egy van, a csonkavágány a hómarók fordítására és félreállítására való. A völgy végén fekvő visszafordító-kanyar után viszont elkezdődik a mászás. Átkelünk a Berninabach vízesése fölött egy rövid völgyhídon, majd újabb visszafordítókanyarral a hágón átvezető műút mellé érünk. Ez a híres Montebello-kanyar , innen lehet először rálátni a Morteratsch-gleccserre. Ezután jórészt a főút mellett emelkedünk, sorra érintjük Bernina Suot, Bernina Diavolezza és Bernina Lagalb állomásokat. Elmaradnak a fák, majd a törpefenyők is, és három éve Húsvétkor, amikor ott voltunk, a zöldet mindenütt a hó váltotta föl. Ekkor fotóztunk virágzó fákat 1000 méter körüli magasságban Wiesennél és Sumvitg-Cumpadialsban . A Rajna-völgyben már nyárias meleg, friss, zöldellő fű várt minket. A Berninára elővettük minden cuccunkat: a széldzsekimbe bekerült a bélés, alá egy polárpulcsi, és persze hosszúnadrág. Mikor kiszálltunk Ospizio Bernina állomáson, 2256 méter magasan, az embermagas hófalak között, nagyon fáztunk.