A Rhätische Bahn ABe 8/12 3502 Litzirüti és Langwies között a híres, vasbetonból készült Langwieser-viadukton

A Langwies-viadukt építése 1912-ben kezdődött, négy évvel azután, hogy a Nagyszeben-Fogaras-Brassó vasútvonalon Zielinszky Szilárd tervei alapján átadták a csaknem azonos dizájnú két, Újsinka-viaduktot . A ma már használaton kívüli műtárgyakat a Persányi-hágón épített alagút válthatta ki, így a fővonallá fejlesztett 200-as megszabadult számos szűk ívtől.

A Langwieser-viadukt a Churból, Graubünden kanton székhelyéből Arosa üdülő- és gyógyfaluba vezető vasútvonal egyik kiemelkedő műtárgya. A most bemutatásra kerülő utazás ugyanaz, amelyen a Waldenburgerbahnt is meglátogattuk. A Wiener Walzerről Sargansban leszállva első utunk Churba vezetett, és onnan majdnem végigutaztuk az addig ismeretlen Chur-Arosabahn vonalát. Ez valahogy minden eddigi RhB-túránkon kimaradt, a vonatos és az autós utakon is, talán a zsákvonal-jellege miatt, talán mert már az első túránkkor is zömmel Allegrák jártak rajta egy-egy kora hajnali járatot leszámítva. Végigutazni most sem sikerült, és számos jó hely közben is kimaradt, de jó élmény volt így is 80%-ban megismerkedni az utolsó kimaradt RhB-s vonallal. Az enyhe havazásban lefotóztuk a leglátványosabb műtárgyon a vonatot (az építéskor az ácsmunkákat természetesen az örök Richard Coray vezényelte), majd visszaindultunk az Albulabahn felé. A képünk nem lett olyan jó, mint Hajtó Bálinté , aki teljesen behavazott tájban járt itt, és még az Arosa-Express kocsijait is elkapta, de így már csak a szebb fák miatt is megéri visszatérnünk. Az egyáltalán nem átfogó képanyagunk miatt ezúttal a ChA történetéről nem írok részletesen, csak majd ha ezt is sikerült alaposan dokumentálni.

A képnek van még egy érdekessége: szépen látszik az RhB szabványos Einheitswagenjei és a Berninabahnra készült Einheitswagen közti különbség (mindhárom EW I típusú, az utolsó első osztályú).