A Matterhorn-Gotthardbahn Deh 4/4I 21 Dieni és Rueras között
(Matterhorn-Gotthardbahn)
Az, hogy a Brig-Furka-Disentis vasút nem vált profittermelővé, a részvényeseket és hiteleseket nyílvánvalóan zavarta, ahogy a lakosságot is, hogy ott egy majdnem kész vasút, de ők mégis csak szekérrel közlekedhetnek. Még többet áldozni az egyre nagyobb buktának kinéző vasútra senki nem akart, ráadásul 1925-ben beindult az első Postbus járat is a Furka és Oberalp hágókon keresztül. Ennek köszönhetően végül 1923-ban a teljes, leromlott állapotú vasutat és a gördülőállományt fölajánlották megvételre, amit az Auguste Margureat mérnök vezette szindikátus vásárolt meg. Margureat az akkor már sikerrel üzemelő Visp-Zermatt-Bahn igazgatója volt, a szindikátus pedig 1,75 millió frankért vette meg a vasutat. 1925-ben az érintett településekkel és kantonokkal létrehozott egy új részvénytársaságot Furka-Oberalp-Bahn (FO) néven és Erminio Bernasconi főmérnök vezetésével megkezdték a 3,12 millió frankos újjáépítési és befejezési munkálatokat a vasút felhagyott szakaszain is. A Gletsch-Realp-Andermatt szakaszt a Visp-Zermatt-Bahn (VZ), az Andermatt-Oberalppass-Disentist az RhB vezetésével fejezték be. A munkák része volt a hágóalagút nagyjavítása és a lavina által megsemmisített Steffenbach-Viadukt kiváltása is. Ezt a Theodor Bell&Cie. egy zseniális, összecsukható híddal oldotta meg, amit így a téli időszakra el lehetett távolítani a hógörgeteg útjából. 1925. október 18-án közlekedett az első vonat végig Brigből Andermatton át Disentisbe, a tél miatt a menetrend szerinti forgalom megint elcsúszott, és csak 1926. július 3.án indult meg. Az üzemeltető a VZ lett.
A megnyitás évében napi négy pár személyvonat közlekedett végig a vonalon, a teljes menetidő négy és fél óra volt. Már azon a télen is közlekedtek a síelőket és szánkózókat szállító vonatok Andermatt és Nätschen között, ahol tulajdonképpen a sífelvonót helyettesítette a fogas. A FO helyzetének további erősítésére a VZ épített a Simplonbahnnal párhuzamosan egy összekötőszakaszt, így 1930-ra a VZ addigra már villamos felsővezetékről üzemelő vonatai Brigből indulhattak, és közvetlenül csatlakozhattak a FO vonataihoz (és nem utolsó sorban a BLS-hez is, ami nyílván a VZ-nak sem jött rosszul).
A villamosítás
A FO villamosítása 1941-1942 között történt meg, elsősorban a háború alatti szénhiány miatt. A gőzmozdonyokat 1947-ben kezdték értékesíteni, a HG 3/4 1, 2, 8 és 9 Indokínába került, a 6-os és 7-es gépeknek a MOB-on és a BAM-on volt rövid vendégszereplésük, ahonnan a franciaországi Voies Ferrées Daphiné-hez kerültek. A többi mozdony tartalék lett, amiket 1968-ban, a két HGm 4/4 sorozatú dízel-elektromos fogaskerekű mozdony megvásárlásával állíthattak félre.
A villamosítás szakaszosan történt, először az Andermatt és Oberalppass közti szakasz készült el, itt a Schöllenenbahnról átkapcsolt egyenfeszültséggel próbamenetet is végeztek. A SchB kis HGe 2/2 1. pályaszámú mozdonya egy 50 tonnás vonatot 12 km/h sebességgel húzott föl a 110 ezrelékes rámpán. 1940. szeptember 3-án került váltóáram alá a drót, ekkor még az RhB adta az energiát a thusisi alállomásról. A munkavonatok továbbítására a Furka-hágón gőzössel áthúztak két BVZ-Krokodilt.
Ekkor építették át az Oberalppasson átvezető pályát az egész éves üzemre is, ehhez egyrészt jópár galéria épült a hágón, másrészt lavinafogó akadályokat kellett telepíteni a hegyoldalakba. Az átalakításokat a svájci hadsereg kérte a határmenti csapatmozgások elősegítésére. A galériák elkészülte után 1941. május 29-én indult meg a villamos vontatás Disentis és Andermatt között. A felsővezetéket könnyen cserélhető faoszlopok tartották, amelyek masszív acél bölcsőbe voltak ágyazva, így a lavinák utáni helyreállítás nagyon gyors lehetett. Novemberre készült el a Brig-Oberwald villamosítás, és 1942 július 1-jén került feszültség alá a Furka-hágón átvezető pálya. Eddigre a FO villanymozdonyai is megérkeztek, és a végighaladó gyorsvonatok menetideje 285 percről 200 percre csökkent. A Furka-hágón továbbra is csak nyáron volt üzem, télire a felsővezetéket leszerelték és a pályát magára hagyták.
Fotó: Takács Bence
Copyright 2005-2024. www.benbe.hu. Takács Bence vasúti fotó-gyűjteménye.