A BDŽ 300 014 Belovo és Septemvri között a Maritsa (Марица) folyó hídján

A Ríla hegység északi lejtőjén eredő Marica folyó a Balkán leghosszabb folyója és a Felső-Trák-alföld legfontosabb táplálója, egyebek mellett átfolyik a második legnagyobb bulgár városon, Plovdivon, majd hosszan alkotja a görög-török határt, végül Törökországban, Edirnénél torkollik az Égei-tengerbe. Ezt nyílván sok olvasóm nem tudta, és természetesen pár perccel ezen sorok megírása előtt én sem tudtam még, így tehát biztos vagyok benne, hogy a Bulgáriát, a Bulgár Vasutakat, vagy akár csak az album közvetlen témájául szolgáló Rodopei Kisvasutat részletesen kell bemutatnom, mert így is sok lesz az újdonság.

Bulgária vasúti térképe

Mint a térképen is látszik, Bulgária kiterjedt, de nem túl sűrű vasúthálózattal rendelkezik. Az első vasútvonal a román határon fekvő Rusze és a tengerparti Várna között nyílt meg 1864-ben. Ekkoriban az ország az Ottomán Birodalom része volt, autonóm hercegséggé is csak 1878-ban vált, de még mindig a szultán alárendeltjeként. A függetlenség 1908-as kikiáltása után először a törökök ellen, majd korábbi balkáni szövetségesei ellen vezetett hadat, a megszerzett területeket pedig rendre el is veszítette, így mai mérete az északi, ottomán hercegségi területek és a déli, még a török időkben bulgárrá átlényegült területeket jelenti csak. Vasúthálózatát folyamatosan építette ki, de igazán korszerűvé csak a szocializmus idejében vált, az első kétvágányú vasútvonalra is sokat kellett várni, ami Szindel és Várna között 1964-ben nyílt csak meg.