A BDŽ 75 006-7 Marko Nikolov és Tsepina között

Nehéz megmondani, hogy melyik a vonal leglátványosabb szakasza úgy, hogy sajnos ebbe a hatnapos túrába nem fért bele utazni a vonalon, és így például a kesze-kuszán forgolódó, a sokkal ismertebb szerbiai Szargani Nyolcashoz hasonló vonalvezetésű nagy vonalkifejtést nem is láttuk, de a vasút első szakaszának jórészét kitevő szurdok a Csepinszka folyó mentén minden bizonnyal benne van a topban. A tervezés 1915-ben indult, hadi okokból, mivel a hegyek szabdalta Bulgáriában a csapatmozgatások rendkívül körülményesnek bizonyultak. Eredetileg Nevrokop (ma Gotse Delchev) városáig épült volna a vasút, de a sok évtizeden át húzódó építkezés végére pontot tevő Második Világháború óta nem ért el odáig a pálya. Az Első Világháború végéig még a terep fölmérését sem sikerült befejezni, a nyomvonal kitűzésére csak 1920-ban, az első kapavágásra 1921-ben került sor. A Sarambey utáni füves síkság után, Varvaránál kezdődő szurdok már az első szakasz építését megnehezítette, a mai Velingrád egyik részének tekinthető Ladzsenéig (Ladzhene, angol átírás szerint) csak 1926-ban értek el a sínek, a megnyitó augusztus elsején volt. Az ideiglenesen fölvett forgalmú vonalra más kisvasutakról érkeztek a járművek, heti három pár vonat jelentette a forgalmat.

A Csepinóig vezető nagyon rövid szakaszt 1927-ben adták át (ma: Velingrád Jug). 1928. október 27-én, tehát néhány nappal a kép készítése előtt 90 évvel nyílt meg a Varvara-Pazardzsik közötti elágazó vonal, amit a nagyobb település miatt a vasút fővonalává nyílvánítottak, ám ez nem sokáig tartott, élete jórészében a végig közlekedő vonatok kiindulópontja Sarambey/Szeptemvri volt. Az avramovói tetőpontot is magában foglaló harmadik, Jakorudáig tartó szakasz 1937-ben nyílt meg ideiglenesen, a végleges megnyitásra 1939-ig kellett várni, ekkor viszont egészen Belicáig járhattak már a vonatok. A Belica-Banszkó 1943-ban, az utolsó, Banszkó-Dobrinyiste szakasz pedig 1945. december 9-én nyílt meg.

Megjegyzés: a benbe.hu korábbi albumaiban, ahol cirill betűs településnevekkel dolgoztam, ott mindig a cirill írás magyar átírása szerint neveztem meg a helyszíneket, ha saját jogú magyar neve nem volt. Ebben az albumban (és csak ebben) egy kicsit változtatnom kell ezen, aminek az az oka, hogy Bulgária túl európai ország, így sokan az angol átírás szerinti néven keresnék magyar nyelven is a településeket, miközben a kisvasútnak semmilyen magyar nyelvű, magyar átírást használó irodalma nincs még, így a nevek mindenkinek ismeretlenek lennének. A folyó szövegekben viszont, hogy mindenki megismerhesse a települések neveinek helyes kiejtését, maradok a szokásos magyar átírásnál, csak a képcímek fognak angol átírással szerepelni. Az Atlasz és oldalt a térkép alatti címkék ismerik a települések eredeti, cirill betűs neveit is.