A ŽSSK 812 028-3 Ipolyvisk és Ipolyság között

Az Ipoly folyó árteréből készíthető kép már régóta érdekelt, most végre összejött. A vasútvonal hangos a történelem viharaitól: Csatától Ipolyságig 1886-ban, onnan Balassagyarmatig 1891-ben adták át a vonalat. Végig dombvidéki, de Zalaba és Ipolyság között magyar nevezéktan szerint hegyvidéki, 18,5 ezrelék legnagybb emelkedésű a vonal. Itt vált át a Garam folyó völgyéből az Ipolyéba, a vízválasztó önmagában nem nagy dolog, de a háttérben kirajzolódó Börzsöny-hegységgel már megkapó látvány . Csata Bars megyei járásszékhely, Ipolyság Hont vármegye székhelye, Balassagyarmat Nógrád vármegye székhelye volt, így a vasút komoly összekötőszereppel bírt.

Ma pont ezt az összekötő szerepet nem tudja betölteni, hiszen Ipolyság állomás hosszú, végig a magyar határkerítés mentén vezető és a határállomásnál végetérő kihúzóvágánya ma már nem folytatódik Hont felé, nem éri el az így fejállomássá vált Drégelypalánkot, ahol így a Vác-Balassagyarmat vonatok nehezen érthető módon körbe kell járjanak. Ha a szlovák fél máshogy gondolkodna a vonatkilométerekről, mint a magyar, itt ma Párkány-Csata (szétválás - Léva) - Ipolyság - Hont - Balassagyarmat - Szécsény - Losonc vonatok járnának, Drégelypalánkon átszállással Vác felé. De a történelem nem így akarta.

A történelem rosszabb is lehetett volna: a vonal Csehszlovákiához csatolása érdekében 1919-ben milicisták elfoglalták Balassagyarmatot is, azonban a vasutasok, a helyőrség és a polgárok a Nagy Háború után összezuhant országban példátlan módon összefogtak és kiverték a területbitorlókat, így a várost megmentve Magyarországnak. 2005 óta viseli Balassagyarmat a Civitas Fortissima, a Legbátrabb Város dicső elnevezést.