A Wengernalpbahn BDhe 4/8 131 Witimatte és Rohrfluh között

Ez itt Lauterbrunnen. Elég zajos és elég forrás-szerű, nem?

A Wengernalpbahn

Amikor megérkeztünk a sziklafalak közé szorított faluba és megláttuk a nyár miatt csak kis számú óriási vízesést működni, nem nagyon akartunk hinni a szemünknek. A következő meglepetés akkor volt, amikor kiderült, hogy a közlekedési dugó súlytotta településen mindennél könnyebb parkolni: a mély patakvölgy fölé épített vasbeton parkolóház legfelső szintje a vasútállomás, mi csak kényelmesen beálltunk alá, és még csak túl sokat fizetni sem kellett érte. Miután körbefényképeztük az állomást egy függőhídon átkeltünk a patak fölött (úgy 20 m magasan, erősen próbára téve a tériszonyomat) és elkezdtünk mászni a falu szélén visszaforduló Wengernalpbahn pályájának második szintje felé. A földrajz a következő: tőlünk balra, a völgy végét zárja le a Jungfrau, jobbról érkeznek a BOB vonatai Interlakenből, és a vonattól kissé jobbra a nagy fekete tető a parkolóházhoz tartozik. Igencsak sietnünk kellett, csak tíz percünk maradt fölérni az óránkénti vonathoz, és nem tudtuk, hogy a rossz idő miatt vajon mennyi, látra közlekedő szerelvényt fényképezhetünk majd egymás nyomában - második menetet pedig nem volt lehetőségünk várni, ha oda akartunk érni az esti szállásunkra a tervet tartva. Így nem kicsi lihegéssel álltam meg a fotóhelyen.

Mivel ezen a túrán csak az eső elől menekülve jöttünk ide, nem voltunk fölkészülve fotóhelyekkel, de végül a hely magáért beszélt, és igaziból kár is lett volna kihagyni. Ugyan még egyszer jártunk azóta erre, akkor vonattal, de sok régi járműről nem valószínű, hogy sok képem lehetne máshogy. Az a vonatozós túra az egyik legjobb fotózásunk volt, és beutaztuk a Wengernalpbahnt, illetve fotóztunk a Jungfraubahnon is. Itt a völgyben még nem látszik, hogy mi is a szerepe ennek a fogaskerekűnek, ahhoz végig kellett utaznunk.

A völgy felett átkelve visszaforduló vasút Witimatte állomás után meredeken emelkedni kezd, itt állandó, 180 ezrelék a mértéke. Hamarosan egy sziklapárkányon fog már csak egyensúlyozni a pálya, rövid alagutakon kel át, majd ismét dél felé fordulva áthalad Wengen településen, ami egy autómentes falu, és odáig a WAB a közszolgáltatás része, a Swisspass is érvényes. Azon túl gyorsan véget ér a fák birodalma és kezdődik a magashegyi terep a Kleine Scheidegg kétezer méter magas nyergéhez vezetve. Ott a Swisspass 50% kedvezményét azért érdemes kihasználni. Mi akkor körutazást tettünk Grindelwald felé. Wengen miatt elég egyenlő a két oldal forgalma, itt több a másod-harmadrésszel közlekedő vonat, míg Grindelwald felől a nagyobb kapacitású, alacsonypadlós panorámavonatok miatt elegendő a kapacitás. Míg itt a sziklafal miatt csak Wengen után kezdenek a gleccserek és a hófödte hegycsúcsok láthatóvá válni, addig Grindelwald felől a szélesen elterülő hegyoldalban vezet a pálya, végig csodás, de ennél kevésé vadregényes látványt nyújtva.

Kleine Schiedeggben csak néhány szálloda van, de számtalan túraútvonal és a Jungfraujochba vezető, 1000 mm nyomközű kisvasút is onnan indul, így óriási a forgalma. Mivel a meredek pálya miatt a vonatok csak alsó állású motorkocsival közlekedhetnek mindkét rámpán, a két oldal között vonatot cserélni csak a Kleine Scheidegg-i, félig föld alá rejtett deltavágányon átjárva lehet.