A BLS AG Re 425 163 Ausserberg állomáson

A bázisalagút megnyitása nem szűntette meg teljesen a teherforgalmat a hegyi pályán, ha épp nincs szabad menetvonal a részben egyvágányú alagútban, vagy (mint ez a gép) a vonómozdony nincs ETCS-sel fölszerelve, akkor a teher automatikusan megy a hegy felé, így nem foglalja fölöslegesen a helyet Brigben vagy Kanderstegben. A teherek számára nem olyan rettenetesen nagy időveszteség, egy személyvonati pók végigvárása rosszabb lenne. A BLS számos korszerű villanymozdonnyal is rendelkezik, de még mindig sok jár a klasszikus, barna színű gépekből is. Ez a példány még Ae 4/4^II 263 pályaszámmal született és a kép készítése után másfél évvel, 2015 decemberében selejtezve lett.

A BLS Südrampe nem szokványos hegyi vasút, mivel majdnem végig ugyanabban a völgyben emelkedik, mint amelyikben a csaknem síkvidéki Simplonbahn is vezet. Brig után éles ívvel megtámadja a hegyoldalt, és a mértékadó emelkedővel mászni kezd fölfelé, közben végig láthatjuk az ablakból a folyót, a két normál nyomtávú vágányt, és az MGB keskeny nyomtávú Brig-Visp összekötő-vonalát (hajdan a Visp-Zermatt és a Brig-Andermatt-Disentis külön vasutak voltak). Szépen meg lehet figyelni Brig mellett az MGB nagy, modern depóját és főműhelyét is. Nem sokkal Ausserberg előtt a vasút egy alagúton átkel egy orrként benyúló sziklatömbön, hogy mögötte, még mindig szorosan a völgyfalhoz tapadva, átkeljen egy oldalvölgyön a híres Baltschiederbach-Brücké n. A fotón a háttérben ez az orr látszik, ezért nem lehet rajta látni a vasutat. Ausserberg után következik a szakasz csúcspontja, a Bietschtal-Brücke , majd a befordulás az oldalvölgybe, ahol végre eléri a sín a hágóalagutat. Az utazást az teszi még egyedivé, akár a zárt ablakos, légkondícionált Lötschberger motorvonaton ülve is, hogy a modern kornak épült vasúton legalább nyolcvan kilométer per órás sebességgel haladunk, ami a legtöbb hegyi vasúton nem lehetséges.