A NÖVOG 5090 014 Loich és Schwarzenbach an der Pielach között

1968-ban szerezte be a stájerországi Murtalbahn a VL 11-16 pályaszámú dízelmozdonyokat az U sorozatú gőzösök leváltására. A vegyesvonatok azonban a tolatások miatt lassúak voltak, ezért megpróbálták szétválasztani a személy- és a teherforgalmat (a MÁV ezt már az 1920-as években a legtöbb vonalon megtette). 1970-es évek elején fölmerült a forgalom autóbuszra terelése (aki ismeri a Murtalbahn mai menetrendjét, tudja, hogy ez gyakorlatilag mára megvalósult), mégis, 1980-ban a bécsi Knotz cég leszállította a VT 31 pályaszámú dízel-elektromos motorkocsit. A WC nélküli, sárga alapon kék csíkos, piros homlokfalú jármű 1981 feburárjában sikeresen bemutatkozott az utazóközönségnek is, így elkészült a VT 32-35 sorozat, valamint a VS 41-44 vezérlőkocsik és a DF 93 postakocsi. A járművek az osztrák kisvasutakon szokatlan módon légnyomásos fékkel készültek, nem légűrfékkel, így csak egymással voltak csatolhatók (a postakocsin átvezették a légűrfék csöveit, de őt nem lehetett így fékezni), a mechanikus és levegő csatolást Scharfenbergkupplung biztosította. A kocsik 10030 mm-es hosszukkal igen nagynak számítanak, a murtalbahnos járművek a mai napig jól fölismerhetőek az előreugró tetőről, bár ma már az STLB vörös-zöld-fehér festésében közlekednek. Mivel Murauba járunk síelni, lesznek még képeim a Murtalbahn járműveiről.

Az új járműsorozat a Zillertalbahnnak is megtetszett, ők 1984-ben két, csak együtt közlekedni képes, motorkocsiból és vezérlőkocsiból álló vonatot rendeltek, amelyeket 1998-ig még négy követett, ekkor már a Bombardier és a Jenbacher Werke együttműködésében. Azóta szlovák gyártműnyú, alacsony padlós kocsikkal is kiegészültek a szerelvények.

A Steyertalbahnt és a Bregenzerwaldbahnt ugyan bezárt az ÖBB, a Pizgaubahnra és a Waldviertler Schmalspurbahnra mégis beszerzett 5090-es motorkocsikat, Jaffa-elefántcsont színben, kerek homlok- és zárfényekkel. Mivel a Pinzgaubahnon szükség volt a 80 km/h végsebességre, mellékkocsikat nem rendeltek, de több motorkocsi együtt vezérelhető. Az 1995-ös második sorozattal együtt (aminek egy, a Krumpéra készült példánya látható a fönti képen) 17 kocsi került az ÖBB-hez, amiből 11 ma a NÖVOG-é (Mariazellben és Gmündben), 6 pedig a Salzburger Lokalbahné (Zell am See és Krimml között közlekednek a Pinzgauban). Három, a Krumpéra szánt motorkocsi a vonal menti települések neveit és címereit viseli.