A CFR Calatori 69 0003-4 Csudafalva és Gerlistye között

A Bánát vidéke a Magyar Királyság egyik félreeső zuga volt mindig is, ám gazdag bányáival, sűrű erdeivel és a dombvidékek jó termőtalajával megfelelő kezekben nagyon gazdaggá válhatott. Az egyik legnagyobb bányászati központ, Stájerlakanina városát Magyarország második lóvasútja kötötte össze az Al-Dunán fekvő Báziás kikötőjével, amit 1847-48-ban adtak át. Ennek kapacitása korán kevéssé vált, ám a bővítésre az azóta (sajnálatosan) megalakult Osztrák-Magyar Monarchia kincstárának nem futotta. Hogy pénzt teremtsen, nem csak az állami vasúttársaságokat adták magánkézbe, de a Cs. kir- szab. Osztrák Államvasúttársaság (OMÁVT) részére ádadták a Bánát bányászati jogait is, vasműveit és erdőségeit is. Ezért már 1856-ban megépült a báziási kikötőt Oraviczabányával összekötő gőzvasút, amely így a mai Románia területén fekvő első vasútvonal lett. A szigetüzemű vasúton szállított áru vízi úton juthatott el Pestre, vagy akár Bécsbe is. A szárazföldi összeköttetést a Pest-Szolnok vonal Cegléd állomásából induló, Szegeden és Temesváron át vezető fővonal megépítésével kívánták megoldani, ám ez nem ment egyszerűen: Szeged városával ugyanis vitába kerültek a folyószabályozások kérdésében - Szeged a Maros tiszai torkolatát a város alá kívánta költöztetni, ám az OMÁVT nem kívánt a Tisza mellé egy Maros-hidat is építeni. Végül a Maros-torkolat maradt a helyén, de a vasúti híd a város igényei szerint, a városon belül épült meg, ami egyébként komoly problémákat okozott, mivel csak szűk ívben és nagy emelkedőben volt elérhető, ami a sebességet igen kedvezőtlenül befolyásolta.

A Bánát vasútvonalai és megnyitásuk éve
Forrás: JANCSÓ ÁRPÁD: AZ OSZTRÁK–MAGYAR MONARCHIA ELSŐ VICINÁLISA

Az állomások igen kis kapacitással, többnyire 3-4 vágánnyal épültek. 1858-ban már Temesvártól a Báziás-Oravica vonal Jasszenova/Karasjeszenő állomásáig vezetett a fővonal, amely a Trianoni Békeszerződéssel Szerbiához került, így csak Temesvár és Temesmóra (ma Stamora Moravica része) között üzemel. Báziás hiába került Romániához, Tito különutas politikája nyomán az a vonalrész is megszűnt, így csak Oravicabánya és Jám között járható az első román vasútvonal, de semmilyen forgalom nincs már rajta. Oravicabánya északról, a Vojtek-Németbogsán-Resicza vonalból kiágazó vicinálison át érhető el ma, de menetrend szerinti forgalom azon sincs, csupán az aninai turistavasút (cikkünk témája) járművei járnak a temesvári műhelybe rajta.

A Bánáti Semmering

Térjünk is rá az Oravicabánya-Stájerlakanina vasútvonalra, ami méltán népszerű a vonalvezetése és műtárgyai miatt, és mind Magyarország, mind Románia első hegyi vasútja. A szédületes mérnöki teljesítményt a nyitókép mindennél jobban példázza: a sziklapárkányon egyensúlyozó vonat mögött a zord, sziklás hegyoldalban látszik, hogy a vonalkifejtésben hol fog a Zsittin-völgyben visszafelé haladni a vonat, hogy elég magasságot nyerjen a Krassovai-alagútban fekvő legmagasabb pontjának eléréséhez.