A CFR Calatori 69 0003-4 Csudafalva megállóhelyen (ma: Ciudanovita, Románia)

Története

1863. december 15-én fejezték be az építését az Oraviczabánya-Stájerlakanina közötti hegyipályának. Az elsősorban az aninai kőszénkészletek miatt megépült vasúton szinte kisvasúti, 300 méternél alig nagyobb sugarú ívek is épültek (bár nem minden szakaszon, csak a szurdokoknál), ezért különleges, az osztrák Engerth-rendszerhez hasonló, osztott keretes gőzmozdonyokra volt szükség a rajta való közlekedéshez. Összesen 14 alagút épült 2094 m hosszban, valamint 11 völgyhíd (46-130 m közötti hosszal, 15-37 m közötti magassággal), valamint 131 kisebb híd, sok támfal, bélésfalak, sziklabevágások, magas töltések, melyeket komolyabb gépek nélkül kellett építeni. Az alagutak az egyik leghagyományosabbnak mondható angol építési móddal épültek, a Krassovai-alagút középről indított, aknás fúrással kiegészítve. A vasútvonal az akkori színvonalnak megfelelő, 7 m hosszú, 23,5 kg/fm tömegű vassínekből épült. A Semmeringhez, vagy a Pest-Pozsony vonalhoz hasonlóan a műtárgyak hatalmas kváderkövekből falazottak, esetenként tégla díszítéssel, a nagyobb áthidalások vas rácsszerkezetek voltak (ezeket a CFR acél gerendaszerkezetekre cserélte időközben). Ma a vasút (a csatlakozó jámi, vagyis báziási vonallal együtt) nagyon szép rezervátum, ahol csaknem eredeti állapotban lehet megnézni a 19. század közepének vasútépítési technikáit, a város szövetébe ágyazott, ma már kisvasutaktól is durva megoldásokat, hiszen gyakorlatilag semmiféle korszerűsítést, nyomvonalkorrekciót nem végeztek, az állomások is megtartották méreteiket, kanyargósságukat, terepasztalba illő primitívségüket. A mai MÁV hálózaton Nagybátony hozza még ezt a múzeális érzést a vasutak ős/hős-korából, a Bánátban minden hely ilyen, vagy még durvább.

A vasútvonal egyértelműen a Monarchia egyik legszebb vasútvonala, műtárgyai merészebbek, mint bárhol Ausztriában , a táj vadabb az alacsony tengerszint feletti magasság ellenére is, mint Kárpátalján , egyedül a környező, bánáti dombvidéket tudja fölülmúlni a Magas-Tátra vagy a Fogarasi-havasok kulisszája. Lenyűgöző például, hogy a helyhiány miatt Gerlistye állomás a nagyalagút után egy kiágazással érhető el, az áthaladó vonatok elkerülik - amikor viszont régen keresztezni kellett, akkor csak tolva lehetett visszajutni a fővágányra az állomásról. Manapság ki találna ki ilyet?