A Höllentalbahn EI villanymozdony és az új felsővezeték-karbantartó kocsi Hirschwang állomás kocsiszínjében

Ennek a vonalnak is, ahogy újabban mindig, elkészítettem a kis, keretes összefoglalóját. Ezek főleg később érdekesek, ha újra meglátogatok egy vasutat, akkor csak ezt a keretet dobom be, onnan elérhető a fő, történeti-utazós cikk, mint a Payerbach-Hirschwang kisvasút esetén ez a beszámoló. Mivel már jópár ilyen történeti összefoglaló készült, ha érdekel a vasúttörténet és a komplett, vonalbemutatós cikkek, érdemes megnézned az összes ilyen panel listáját .

Az első látogatásunkkor szerettük volna minél teljesebb mértékben megismerni a vasútvonalat. Sose késő, de igaziból korábban nem sok lehetőségünk volt rá, mivel hosszú idő alatt jutottak el odáig, hogy stabil múzeumvasúti közlekedés legyen, igaz, az is csak nyári vasárnapokon. Ezért, miután lefotóztuk az első vonatot Payerbach-ban, gyorsan fölautóztunk a gyönyörű völgyben a másik végállomásra, jegyet váltottunk egy oda-vissza útra, és csatlakoztunk a kocsiszínt is megtekintő utasokhoz. Az élő múzeum koncepciót itt nagyon komolyan veszik: két vonatnak van elég fordulóideje Hirschwangban a kocsiszín és a hozzá tartozó műhely működő berendezéseinek megtekintésére, a reggeli első kanyar, amire mi is befizettünk, pedig a forgógépes áramátalakítót is megtekinti Reichenau an der Rax-ban.

A 760 mm-es kisvasút fűtőházában mindent meg szabad fogni, minden nyitva van, még egy dobogó is van a jobb nézőpontú fotók miatt. A vonatszemélyzet elképesztően kedves, minden elmondanak angolul is, de aztán jelezzük, hogy érteni a németet is értjük, nem kell emiatt a többieket is föltartani. A sztár persze az EI, a vonal legöregebb mozdonya, ami egyben Európa (és valószínűleg a világ) legöregebb, üzemképes villanymozdonya. A három gép közül egy Payerbach-Reichenauban van kiállítva, egy pedig itt a fűtőházban van felújítás alatt, ami még sokáig fog tartani.