A CFR Calatori 40 0700-7 Lóvész és Caracau között, a Karakó-völgyhídon

Az erdélyi hegyi vasutak nem bővelkednek viaduktokban, de amik vannak, azok igen látványosak. A Székely Körvasút vonalából Csíkcsicsó/Madéfalva állomáson kiágazó, Gyímesbükkön át a Román Királyságba vezető vonalon épült műtárgyak a kései XIX. századi magyar vasútépítés remekei közé tartoznak. A Ladók-völgyi falazott és a Karakó-viadukt kőpilléreken nyugvó acélszerkezetei egyaránt látványosak voltak, ahogy a második világhbároú után a CFR által épített új, kétvágányúnak tervezett Karakó-híd is. Csak a legutóbbi felújításnál került középre az egyetlen vágány (a napi néhány személy és egy-két teher nem indokolja a kiépítést és a viadukton kívül semmi nincs egyébként sem a második vágányra előkészítve). A helyi személyforgalmat akadályozzák, hogy az állomások a domborzat miatt a településektől távol helyezkednek el, de részben segítik, hogy a települések úthálózata fejletlen. Mi is csak több kilométerre a hídtól tudtunk megállni az autóval egy megkérdőjelezhető minőségű földúton, térdig érő hóban. A vasútvonalat a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz (SZÉGY és CSEX, illetve az összevonásukkal keletkezett SZEX) közlekedése is népszerűsítette, ezek a vonatok a Csíksomlyói Búcsú meglátogatása után elkalandoztak a legkeletibb MÁV-őrházhoz is a hajdani magyar-román határra.