Látszólag száguldunk lefelé a Bezina-patak völgyében

Valójában csak nagyon hosszúra vettem a záridőt és nagyon ügyesen tartom ki a fényképezőgépet. Azt is mutatja azonban, hogy mennyire jó (még? talán sokáig) a pálya. A Bezina-völgyi szakasz sem csúnya, hiszen magasan a patak fölött vezet, még ha nem is annyira, mint Felsőtárkányban vagy Lillafüreden. Itt viszont a völgyfőnél nem álltak meg, hanem hosszú szerpentinnel felkapaszkodtak a gerincig. A szakasz egyfelől látványos, hiszen látjuk magunk alatt közvetlenül a visszatérő pályát (ősszel majd mind a kettő hurkot láthatjuk egymás alatt, ha lesz esetleg október után is forgalom, és miért ne lenne, igény lesz rá), de nem úgy, mint a Gyermekvasúton, ahol hosszan haladunk, mire a pár tíz méteres szintkülönbség kialakul. Itt a szerpentin meredek. Nagyon meredek. Két domboldal között egy kis horpadásban megtesz a pálya egy hurkot, és máris egy tizessel magasabban vagyunk, mint előtte. Aki mindkét szinten meg szeretné ugyanazt a vonatot fotózni, annak jól ki kell lépnie. Nem olyan ez, mint Ovčarinál , ahol a hetvenes pályasebesség ellenére is negyed órán át tart végigmenni a vonalkifejtésen, itt olyan meredek, hogy a túlterhelt mozdonyokkal is egészen gyorsan fölérni. Persze, nem is akkora a vonalkifejtés szintkülönbsége, mint a Mariazellerbahnon a Buchbergnél Laubenbachmühle és Winterbach között.