Egy ŽSSK 757 sorozatú remotorizált Búvár Vernár és Telgárt penzión között a Telgártský viadukton a Horehronec gyorsvonattal

Mivel Murányalján még valószínűleg jó ideig eltartott volna a tolatgatás, ezért továbbindultunk. Sajnos a Felvidéken ez sosem csak pár perc kocsikázás, Murányból egy csodálatos hegyi úton indultunk el fölfelé, ami rövid idő után szerpentines tekergéssé alakult. Erdőben, magasan a völgy fölött kanyarogtunk, majd elkezdtünk ereszkedni. Hiába fekszik ugyanis Vereskő 800 méteren, Murányalja pedig 400 alatt, a hágó jóval Vereskő fölött van. Itt már rosszabb volt egy kicsit az időjárás, de ez pont kedvező volt ehhez a képhez.

Vereskő tehát magasan van, de nem eléggé. Amikor a Zólyombrézó-Breznóbánya-Tiszolci HÉV vereskői szárnyvonalát a ČSD össze akarta kötni a Gölnicvölgyi HÉV-vel, akkor át kellett vezetni a Garam völgyét lezáró vernári nyergen. Mivel a völgy itt nagyon széles, és jópár oldalvölgy, apró patak folyik itt össze, így Vereskőtől a hegyoldalban csak Telgárt faluig lehetett emelkedni, de az oldalvölgyek végigjárásával már nem lehetett magasabbra jutni. Ilyenkor a hurokforduló építése a megoldás: a völgyfő felé haladó síneket egy ponton elkezdik visszafordítani, majd általában valamilyen műtárgy (alagút vagy viadukt) segítségével körbejárnak egy hegyoldalt, vagy újra, magasabban kibukkannak a völgy oldalában. Itt a vágányok egyenesen nekifutnak a hegynek (nagyjából a jobbra-lent látható trafóházzal szemben), és egy alagútban elkezdenek a hegy belsejében a fotós háta mögötti völgy felé fordulni. Mikor ott eléri a völgyet, csak végigjárja a hegyoldalt, és mire 360°-ot fordult, már ebben a völgyben van. Itt a Horehronec lefelé halad, Margitfalváról tart Zólyomba. Ezen a képen a másik nézőpontból, a sípálya felől látszik ugyanez.