Egy ismeretlen ŽSSK 813-as Telgárt penzión és Vernár között a Chramošský viadukton

A kiránduló célpontokhoz egyszerűen nem lehet eljutni. A Szlovák Paradicsom bejáratához még megy busz, de például a Murányi Fennsík autó nélkül elérhetetlen. Itt, az Alacsony-Tátrában, ami a kerékpáros turizmus paradicsoma kellene legyen, napi két pár vonat jár. Nincs kerékpárút, pedig autó- és kamionforgalom van bőven az utakon. Sok faluban még kocsma sincs, Helpán nem tudtunk hol vacsorázni, mert nem hogy étterem, egy büfé sem üzemel. Stratená és Dedinky között ismerek egyedül egy jó kamionos büfét, ahol tócsnit, meg egyéb egyszerű dolgokat lehet enni, bár azt is a mélyhűtőből veszik ki, plusz jó a sör. A breznói oldalban a legkomolyabb szolgáltatást a telgárti gyerekek kínálják, akik az erdőben gyűjtött (bevizsgálatlan) gombát, bogyós gyümölcsöt, néha lekvárokat árulnak. A hasonló adottságokkal bíró Pielachtalban, a Mariazellerbahn mentén minden faluban van étterem, végig vannak csak a traktorokkal közösen használt utacskák, rengeteg radlerlelőhely, és persze egy csomó további programlehetőség: vártúra, barlangtúra, kalandpark, fürdő a folyón, medencés strand, a vidékre jellemző ételek, látogatóközpont és ajándékbolt Laubenbachmühlében, és immár a hegyi szakaszon is (a Nordrampét is beleértve) kétórás, néha sűrűbb ütemes menetrend, nyári hétvégéken nosztalgiavonattal (normál tarifával, ha villanymozdony húzza, és azon van a nagy kerékpárszállító kocsi is). Nem ugyanazt kínálják, de már csaknem ugyanannyiért.