A Műszaki és Közlekedési Múzeum - Kemencei Erdei Múzeumvasút v.356-301 pályaszámú Triglav gőzmozdonya Csarnapuszta közelében

A Triglav gőzös történetéről az üzemeltető Kisvasutak Baráti Köre Egyesület honlapja, a kisvasut.hu a következőket írja:

A szlovéniai Triglav hegy nevét viselő, 600 mm nyomtávolságú szertartályos gőzmozdony a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum megállapodása alapján, az Emberi Erőforrások Minisztérium jóváhagyásával került a Kemencei Erdei Múzeumvasútra, ahol tavasszal megkezdődik optikai felújítása.
A Triglav gőzmozdony 1902-ben épült a müncheni Krauss gyárban 4713 pályaszámon. Első állomáshelye a későbbi névadó Triglav hegy lábánál működő feistritzi erdei vasút volt. 1916-ban a Császári és Királyi Hadsereg Tábori Vasútja (Kaiserliche und Königliche Heeresfeldbahn) vásárolta meg, és állományába vette KKhB RIIId sorozatjellel, 481-es pályaszámon. Az első világháborút követően, a vasút és a környező uradalom akkori tulajdonosa vette meg a KKhB-től, így került a Börzsönybe, az inóci kőbánya, azaz a királyréti uradalom iparvasútjára. A mozdony a műtanrendőri vizsgán (ekkor így nevezték a közlekedési hatósági járművizsgát) a 4-es pályaszámot kapta, de a Triglav név sem veszett el, ma is így ismerik.
A kis masina a Börzsöny fakitermelésének és az ekkoriban újra fellendülő kőbányászatnak köszönhetően azonnal a munka sűrűjébe került, s tehervonatok élén szakadatlanul szolgált az elkövetkező évtizedekben. A második világháborús eseményeket és az államosítást követően már csak két gőzös maradt a vasúton. Az egyikük a Triglav volt. Az államosításkor a magyar országos mozdonyjelölésbe illeszkedő pályaszámot kapott: v.356-301. Ez a pályaszám, amit akkor már egy sok évtizede működő jelölési rendszerben adtak ki, azonban igen különleges, mert "Ő" az egyetlen magyar gőzmozdony, aki a sorozatjele elé egy kisbetűt is kapott. Izgalmas, és még be nen végzett, kutatási feladat az ok felderítése. A rendszeres gőzüzem 1962-ben szűnt meg a Királyréti Erdei Vasúton, ezután a Triglav Paphegy állomáson kapott helyet, ahol fűtőkazánként üzemelt, alkalmanként különvonatokat is továbbított.
A vasutat ma is üzemeltető Ipoly Erdő Zrt. jogelődje 1972-ben a mozdonyt fölajánlotta az akkor szerveződő Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút gyűjteményébe, egyben a Közlekedési Múzeum gyűjteményének is része lett. Nagycenken a Kastély állomás mellett található szabadtéri mozdonykiállítás része volt 1974 és 2007 között, Kismaroson 2007-től volt látható.

A felújítás során hamar kiderült, hogy a mozdony üzemképessé tehető, ennek oroszlánrészére Debrecenben került sor az Energoszerviznél, KBK-tagok hathatós közreműködése mellett. Óriási eredmény az egyesület számára, hogy erre a szakmailag rendkívül komoly felújításra és a nosztalgiaüzemben való használatra a tulajdonos Közlekedési Múzeumtól engedélyt kaptak. A Triglav a legöregebb üzemképes kisvasúti gőzmozdony Magyarországon, de összességében is előkelő helyet foglal el az üzemképes gőzösök között.