A ŽFBH 441 411 Hadžiči és Tarčin között

Személyvonatunk már délre tart Szarajevóból Konjicba, de előbb időzzünk el egy kicsit a Bosznavasúton! Ugyan már Szarajevótól délre jár a fotógép, mégis érdekes a Szarajevóig vezető kisvasút története. A normál nyomközű pálya Slavonski Bródnál átlépte a Szávát, de attól délre már csak kisvasutak épültek. Bosznia 1908-as annektálása az Osztrák-magyar Monarchiába fölgyorsította a vasútépítéseket: de eddigre már sok kisvasút megvolt, például a Bodsnski Brod - Zenica vonsl 2878-ban nyílt meg. A normál nyomközű vonal a Száván át Slavonski Brodból Bosanski Brodig tartott. A 760 mm nyomközű vonalhálózaton még hálókocsis vonatok is közlekedtek (szükség is volt rájuk, a Szarajevo-Belgrád 15 óra utazással járt), de szükségessé vált az átépítés normál nyomközre.

Tito terve szerint elkezdődött a vasútvonalak normál nyomközűre átépítése, ami Boszniában eslőként a Bosznavasutat érintette. Már 1947-ben elkészült a Sarajevo-Doboj-Šamac vonal, ami elkerülte Slavonski Brodot, illetve Sarajevóban kicsit hosszabb pályát kapott. A Čaplinjába/Dubrovňikba vezető kisvasút kapott egy új állomást az új nagyvasúti állomásnál, Sarajevo Novónál. Slavonski Brod/Bosanski Brod bekötése a vasút tözshálózatba (Modričából) újra és újra felmerülő kérdés, de nem esélyes a gyors megvalósulása, figyelembe véve a vasút mai teljesítőképességét.

Tito Jugoszláviája meg akart szabadulni a kisvasutaktól, a teljes modernizáció és a valóban pörgő gazdaság ezt lehetővé is tette volna (Jugoszlávia, szemben a legtöbb szocialista csatlósállammal, nem légvárakat épített és hitelekből lett nagy, hanem exportképesség és valódi gazdasági teljesítmény állt mögötte), a kisvasutakat pedig mindenhol nagyvonalú, normál nyomközű fővonalakkal helyettesítették volna.