Artézi forrás Zernezben

Aki úgy tippelt, hogy nem tudjuk lefotózni majd a Zernez-Landquart tehervonatot, az jól tippelt. Természetesen érkezésünk után, mivel készen volt a tolatással, operatívan indították is. Azért nem kellett csüggednünk, Zernez gyönyörű helyen fekszik: északra az Unterengadin szélesnek tűnő, de gyéren lakott, vadregényes völgye, délen a második Inn-szurdok a viaduktokkal és alagutakkal, Zernez medencéje körül pedig havas hegycsúcsok és hágók: a Davosba vezető Flüelapass természetesen áprilisban még zárva, csak a Vereina-alagút autószállító vonataival lehet odajutni, de Olaszország felé az Ofenpass nyitva van. Azon a hágón át vasutat is terveztek építeni, így Zernez állomása eleve elágazóállomásnak épült, többszintes felvételi épülettel, fűtőházzal.
A nagyobbacska, tipikusan svájci kisváros építészetileg is érdekes, a nagyon régi bátran keveredik az újjal, a festett falak, a folyamatosan csobogó artézi kút, a napóra bőven megfér a látszóbeton parkolóházzal.
Városnézés és egy kis bosszankodás után átsétáltunk a városka déli végére, ahol egy széles mezőn vonalkifejtésként patkó alakba fejtették a vasutat. Itt lehet a legnyitottabb helyen fényképezni az Unterengadinban, ezt találtuk mint nagyjából biztosan működő fotóhelyet. Akkor persze még nem tudtuk, hogy a következő napon az Albulabahnon micsoda tehervonatfesztiválban lesz részünk!