A CFR Calatori 641 363-2 Feketetó és Csucsa között

A Waring Brothers & Eckersley nagyon ügyesen tette a dolgát, először a csekélyebb költséggel építhető szakaszokat építette, illetve folytatta az állam által már elvégzett előmunkálatokat. Így sokáig nem is tűnt föl, hogy a pénz gyorsabban fogy az építési kasszából, mint kellene. Amikor a megrendelő Magyar Keleti Vasút a nyomvonal módosítását kérte, hogy a pálya ne a nehéz terepen fekvő Tordán, hanem Aranyosgyéresen keresztül vezessen, az építtető kétmillió forint többletköltséget próbált elszámolni, elsősorban az így Tordára megépítendő szárnyvonal miatt. Ez azonban elvileg spórolást kellett volna jelentsen, ugyanakkor a vasútnak kicsit kockázatos volt, mert a szárnyvonalat kamatbiztosítás nélkül kellett volna üzemeltetnie. Ekkor az építési szerződést fölmondták és a vasút lefoglalta a Waring cég 2,2 millió forintos biztosítékát - ugyanakkor az elvégzett építési munkákért és beszerelt berendezésekért 800000 forintot a cégnek megtérített. A Waring angol mérnökeinek távozása után tartott szemle megállapította, hogy több, mint 15 millió forint kár érte már a beruházót.

Az építkezést új mérnökökkel és másfajta irányítással tovább folytatták, de a pénzhiány szorult helyzetet teremtett, így a kormányhoz fordultak segítségért. Az megmenteni a céget nem akarta, de arra hajlandó volt, hogy a majdani, kamatbiztosítással védett jövedelmek kárára a számlával igazolható anyagokat és béreket közvetlenül a számlák benyújtóinak megtérítse. A többi költséghez a Keleti Vasút a Vereinsbank, a Franco-Osztrák és Franco-Magyar bankoktól összesen 15,2 millió forintos hitelt vett föl közel húszmillió forintnyi kötvényt egyidejűleg letétbe helyezve. A pénzek azonban elfogytak, mielőtt a Király-hágón át vezető és a Tövis-Brassói vonalat összekötő, hegyi jellegű Kolozsvár-Székelykocsárd és a szárnyvonal Aranyosgyéres-Torda szakaszokat átadták volna. 1873. december 1-jén jelentik be a kölcsön fölmondását, ezután az 1874-es év elején az állam megtéríti a bankok kárát, majd 1876. január 31-én a Magyar Keleti Vasutat - külön igazgatósággal - államosították. 1878. január 15-én lett végül a Magyar Államvasutak része.

Forrás: Tisza István: A magyar állami, magán- és helyiérdekű vasúttársaságok fejlődése 1876-1900 között, in: Magyar Vasúttörténet, 2. kötet, KÖZDOK, 1996.