A Leideni Egyetem

A patinás egyetem főépületét a fizikus Heike Kamerlingh Onnes-ről nevezték el [Hájke Kammerling Ones], aki a hélium cseppfolyósításáért és a szuperfolyékonyság fölfedezéséért Nobel-díjat kapott. Kamerlingh Onnes a fizika egyik igen pozitív alakja, küzdelme a cseppfolyósítás elsőségéért az arrogáns brit Dewar [Djúár] ellenében egyike a fizika történetének legnagyobb párharcainak. A gigászi küzdelem során Kamerlingh Onnes többezer liter folyékony nitrogént és oxigént állított elő, hogy a berendezése előhűtését megoldja, majd a Joule-Thompson effektus segítségével (a porózus anyagon átáramló gáz a súrlódás miatt belső energiát veszít) a hélium forráspontjáig sikerült hűtenie a gázt. Ekkor a gáztér hirtelen kitágításával a gázt folyékony állapotba tudta vinni. A folyadék a kémlelőüvegben alig volt látható, hiszen hét rétegnyi hűtőfolyadék vette körül egyre nagyobb hűtőpalackokban. A berendezés Leidenben, a Boerhaave Múzeumban tekinthető meg (és a teremőr néni tök hülyének nézett, amikor a konferencia miatt előírásszerű öltönyben hanyatt feküdtem, és bemásztam a cucc alá, hogy jobban meg tudjam nézni, de a magyar szokásokkal ellentétben egy szót sem szólt).

Kamerlingh Onnes édesapjáak egyébként téglagyára volt (származását tekintve nagyon hasonlít Wigner Jenő történetéhez), testvére és annak családja pedig több híres festőből állt, egyedül ő lógott ki a sorból a fizikájával. Annyira megszállott volt, hogy az egyetemtől egy kilométerre fekvő házába kis harangot építtetett, amivel asszisztensét akár éjszaka is riaszthatta, ha új ötlete támadt. Mikor kollégája és volt szakdolgozója, Pieter Zeeman elnyerte a Nobel-díjat 1902-ben (Kamerlingh Onnes csak 1913-ban kapta meg!), Harm unokaöccsét fölkérte, hogy az egyetemen egy festett üvegablakot készítsen , ami megemlékezik a fizikus nagyszerű eredményéről.

A Leideni Egyetemnek összesen 16 Nobel-díjasa van, ami a város méretéhez képest igen szép eredmény, bár ide beszámítják például Szent-Györgyi Albertet is, aki 1921-22-ben vendégkutatóként dolgozott itt, és nem a C-vitaminon (azt csak a harmincas években izolálta, illetve akkor írta le részletesen a minden bioszkönyvben kulcsszerepet játszó citromsav-ciklust is).