A MÁV-START 418 157 Gyál és Gyál felső között

Sokszor az elővárosi vicinálisnak titulálják a 142-es számú Budapest-Lajosmizse-Kecskemét vasútvonalat, de hát életem jórészében az volt az esztergomi vonal is, és a kellemes hőmérsékletű, korszerű járművek ellenére az a veresegyházi dici-döci is. Budapest környékén az igazi elővárosi mellékvonal egyébként is a Vác-Diósjenő!

Mindez azonban nem veszi el az érdemet a lajositól, hogy óriási hangulattal rendelkezik, az elmúlt évtizedben igen változatos a járműparkja, és a különvonatoknak is köszönhetően az egyik legtöbbet látogatott és fotózott vasútvonalam lett. Persze, majdnem kizárólag autóval fotózok itt, ami rögtön rávilágít arra, hogy bár vasútrajongási szempontból a vonal egy csoda, a környéken lakók számára egy mindennapos bosszúság, a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő csődje, egy felfoghatatlan zárvány, ami egy hivatalosan vasútbarát kormány tizenegyedik évében rettenetesen kínos kellene, hogy legyen, sokaknak mégsem az.

Az összes vasúti térképem a fotóhelyekkel

Oldalt olvasható röviden a vonal története, ami igaziból tipikus HÉV-es történet. Eredetileg Lakitelek (Tiszaug) felé csak irányváltással lehetett végig közlekedni, de ma már van Kecskeméten deltavágány, így Budapestről ez a legkisebb távolsággal rendelkező útvonal Kecskemétre és Szegedre is. Nyilván a sok lakott terület miatt sosem lesz olyan gyors, mint az emelt sebességre is előkészített ceglédi irány, de a fejlesztések totális hiányát sem magyarázza semmi. 60 km/h a pályasebesség, de komplett állomásközök negyvenesek, ráadásul pont az igázók által leginkább használt, Budapesthez közel eső részeken.

A képen látható, nem biztosított bejárati jelző előjelzője már nincs üzemben, a Prolan által kifejlesztett új, kisállomási, elektronikus biztosító-berendezés próbaüzeme keretében biztosított fényjelzők kerültek ide. Bíztató volt pár éve az is, hogy Gyálon és Inárcs-Kakucson is lehetőséget teremtettek vonatkeresztezésekre, aminek köszönhetően kedvezőbb, ütemesebb menetrendet lehetett kialakítani, de a fő problémát, a leromlott felépítményt, ez nem oldja meg. Mindenesetre a pályát csak állami pénzből lehetne fölújítani, hiszen a legfejlettebb Közép-Magyarországi régióban van, rengeteget kellene valóban építkezni, nem elég a pályát újrafektetni ott, ahol volt, ráadásul a költségvetési forrásokat direktben is el lehet lopni át lehet csoportosítani a Mathias Corvinus Collegium-hoz, nem kell holmi építkezéseket belevonni. Plusz itt sok helyen a klasszikus felüljárók nem férnének el, csak komplex város-szöveti átalakításokkal lehetne a vasutat integráló szerepbe hozni a mostani szeparáló szerepéből, ami a környék demográfiáját ismerve túl szép környezetet adna mindenféle vidéki népeknek meg cigányoknak olyan választópolgároknak, akik enélkül is a kormányra szavaznak, ráadásul a lakókörnyezetük élhetőbbé tétele zavarná a politikai hátországot. Az állam elintézettnek tekintette a 142-es ügyét a Desirók ide helyezésével, ami a menetrendszerűségre gyakorolt katasztrofális hatás miatt nem maradhatott végleges megoldás.