Egy ismeretlen Gornergratbahn Bhe 4/6 Zermatt és Findelbach között

A vasútvonal leglátványosabb műtárgya kétségkívül a Findelbachbrücke Gerber-tartós szerkezete, ezért erről több kép is lesz. Oldalt egy vízesés látszik, alig lenyűgöző. A bemutató előtt viszont ismerkedjünk meg a vasút történetével!

A kezdeményezők

A Gornergratbahn és a Matterhornbahn hossz-szelvénye

A 19. század vége Svájcban a helyi- és kirándulóvasutak építésének lázát jelentette, de az optimista tervezést az idő igazolta: ma számos olyan vonal, amit napi pár vonattal, rövid vonatokkal üzemeltettek, ma sűrű ütemes menetrenddel és szardíniásdobozra emlékeztető kocsikkal közlekednek. Ennek a láznak a része volt az az 1892-ben elnyert koncesszió, ami Zermattból a hosszas gondolkodás után kiválasztott Gornergrat csúcsára vezethetett. Sokáig szó volt a Matterhorn tövéről, vegyesen fogaskerekű és siklóvasútról, de végül a gazdaságosan üzemeltethető, egységes rendszerű vasút építését kezdeményezte a bieli nyomdatulajdonos Leo Heer-Bétrix és Xaver Imfeld mérnök-topográfus, ami végig fogaskerék-hajtással és kétvezetékes, háromfázisú váltakozófeszültségű villamosítással épült meg. A Matterhorn belsejébe tervezett, 70% (!) emelkedésű alagút kifúrását a kortársak egyébként is lehetetlennek tartották, így a hozzáértők segítségével vált egyre reálisabbá a terv. A végső változat annyira időtállónak bizonyult, hogy a mai, többszörös utasmennyiséget és jóval több vonatot is gond nélkül kiszolgálja a nyomvonal - nyilván átépítések és kétvágányú szakaszok építése után.

Az építkezés 1896 májusában indult, amikor a két legjelentősebb műtárgy, a Mattervispa és a Findelbach hídjának alapozását elkezdték. A vonalat építő részvénytársaságot (3,5 millió svájci frank alaptőkével) csak egy hónappal később alapították meg Sion városában, a teljes építkezés végül 26 hónapig tartott. Az építkezés gyorsítására Riffelalp alatt 150 munkás még télen is dolgozott. Landtunnel portáljainál kettős deszkázású, mohával szigetelt barakkokat építettek a számukra. 1897 áprilisában a hó eltakarítása után - szerencsésen - a magasabban fekvő területeken is megkezdődhetett a vágányépítés, összesen 1100, zömében olasz munkással, akiknek először akklimatizálódniuk kellett. Júliusban a Rotenboden (2818 m) - Gornergrat (3018 m) szakasz is befejezéséhez közeledett. A vonal átadására 1898. augusztus 20-án került sor, ezzel jelentős szerepet vállalt a Belle Époque szálloda- és vasútépítéseinek sikerre vitelében, ami a 20. század elején csúcsosodott ki és világhírűvé tette a svájci turizmust.