A Gornergratbahn Bhe 4/4 3062 Zermatt és Findelbach között

A vasútvonalon kezdetben Rowan-rendszerű szerelvények közlekedtek - fogaskerekű mozdonyból és hegy felől rá támaszkodó kocsiból álló konstrukciók, ahol a kocsinak egy, a mozdonytól távol elhelyezkedő futó forgóváza volt. Ezek a szerelvények a kétrudas Abt fogaslécen 7,5 km/h sebességgel tudtak közlekedni. Eleinte a vonatok nem mentek a Gornergrat csúcsáig, csak az alatta fekvő hegyoldalban álltak meg, az obszervatóriumig vezető, 310 méterrel hosszab (és jelentősebb emelkedésű) új szakasz csak 1909-ben nyílt meg.

A vonatokhoz a budapesti fogashoz hasonlóan kéttengelyes kocsik is csatolhatóak voltak (nyilvánvalóan szintén a hegy felőli oldalra), az első, télen is nyitvatartó szálló megnyitásától számítva (1927) már sílécszállító kocsi is rendelkezésre állt.

A Rowan-szerelvényeket az SLM Winterthur és a Brown, Boveri & Cie építette, 550 V/40 Hz háromfázisú váltakozófeszültségről működtek, a mozdonyok sorozatjele He 2/2 volt. Előtte egyébként az építkezéshez és pályafenntartáshoz gőzmozdonyt is szerzett be a vasút az SLM gyártmányú H 2/3 formájában, ez később a Chemin de fer de Revard-on folytatta pályafutását, Franciaországban.

Az első évtizedekben csak nyári közlekedés volt, téli turizmusra és síelésre nem volt igény a vasút mentén. Az egész éves forgalom és a sívonatok közlekedése 1928-ban kezdődött, amikor több, hosszú galériát építettek és javítottak a vasút hóhelyzetén is.