A CFR 461 002-9 Russ és Kalán-Zeykfalva között

A Déván át Brassóba vezető vonal ma is a Erdély fő közlekedési útvonala, a Brassóba és Bukarestbe közlekedő vonatok is arra közlekednek, még ha az EU-támogatásból zajló, 160 km/h sebességű átépítés miatt némely vonatok Nagyszeben felé kell is kerüljenek. Mi viszont a kora reggeli dévai és piski fotózás után dél felé indultunk, hogy az Erdélyi-medencét határoló hegyeken átkelő vonatokat fényképezhessük. Az erdélyi vasútépítések célja kezdetben egyáltalán nem a városok, sokkal inkább a nyersanyag-lelőhelyek elérése volt, így nem meglepő, hogy már 1870-ben elkészült az Arad-Gyulafehérvár vonal szárnyvonala, a jóval nehezebb terepnek számító Sztrigy folyó völgyében a Déli-Kárpátok vízválasztójáig, majd onnan tovább a Zsil-völgyi szénmedence központját jelentő Petrozsényig. Bár nyolc évvel hamarabb érte el itt a vasút román határt, mivel a túloldalon a Zsil által mélyített Szurdok-szoros az akkori technikai színvonalon leküzdhetetlen akadályt jelentett a Román Királyságnak, így az első vasúti határátmenet nem itt, hanem a Duna mentén, Orsova és Szörényvár között, Vercsorova határállomásnál létesült. A Bánság déli részén fekvő, a Kárpátok utolsó vonulatát jelentő részen átkelni a Porta Orientalis hágón sokkal egyszerűbb feladat volt, a vasútépítés előtt pedig a báziási dunai kikötőig vezető vasút jelentette a kapcsolatot az Al-Duna és Románia felé.